hetilap

Singer úr, ön a könyvét bátyja, Alex emlékének ajánlotta. Annyit tudok róla, hogy hős volt, aki a terroristákkal vívott harcban vesztette éle­tét Libanonban 1987-ben. Hogyan befolyásolta ez a tragikus eset azt a döntését, hogy Amerikából Izraelbe költözött?
– Testvéreimmel együtt négyen voltunk fiúk a családban, és mind a négyen más időpontban költöztünk Izraelbe. Én voltam az utolsó, aki kivándorolt. Azt követően szántam rá magam erre a lépésre, hogy a bátyámat megölték. Mégis, azt gondolom, hogy enélkül is csak idő kérdése lett volna, hogy a feleségemmel együtt kiköltözzünk, mert mindig vonzott bennünket Izrael. Nagyon örülünk, hogy a gyerekeink itt születtek meg és itt nőhettek föl.
Bár nem ön írta a start-upokról az első könyvet, de a Startra kész nemzet volt az első olyan könyv, ami megismertette ezt az új jelenséget a világ közvéleményével. Hogyan kezdett neki ennek a témának?
– Régen terveztem már, hogy az Izraelben működő start-up cégekről írjak könyvet, mert a kaliforniai Szilícium-völgy után itt található a világon a legtöbb start-up. Meglepődtünk, amikor kiderült, hogy még senki nem írt könyvet erről az izraeli gazdasági csodáról. A szerzőtársam, Dan Senor volt az első, aki egy külföldi üzleti főiskola diákjait elhozta Izraelbe.
Szeretett volna egy könyvet adni a kezükbe, ami összefoglalja azt, amit ott láttak, de kiderült, hogy nincs ilyen könyv. Ezért úgy döntöttünk, hogy akkor mi megírjuk ezt.
Tehát működtek már sikeres start- upok Izraelben, de nem volt, aki beszámolt volna erről...
– Igen, lényegében ez egy ismeretlen történet volt. Izraelről addig főleg a konfliktusok kapcsán esett szó, ezért az olyan hírek, amelyek az innovációról és a start-upokról szóltak, elvesztek a térségről szóló sok más információ között. Ezért elhatároztuk, hogy kell egy könyv, ami kizárólag erről a témáról szól. Úgy láttuk, hogy az innovációs sztori, ami arról szól, hogyan tudott egy nagyon nehéz körülmények között élő kis ország kitörni, más országok számára is érdekes és hasznos lehet.
A könyv megjelenése óta valóban sokat írtak és beszéltek világszerte az izraeli start-upokról. De biztos sokan vannak, akik még nem hallottak erről a jelenségről. Mi a start-up cég, és miben különbözik a hagyományos vállalatoktól?
– A start-up igazából a vállalkozói szellem és az innováció ötvözete. Sok olyan vállalkozás van, amit nem könnyű elindítani, és amelyek vezetéséhez vállalkozói szemléletmód szükséges, ilyen például egy étterem vagy egy új üzlet megnyitása is. Ezek azonban nem szükségszerűen innovatívak, ezért nem is illik rájuk a start-up kifejezés. Ha viszont valamelyik elemében, akár a technológiában vagy más területen megjelenik az újítás, akkor azt a vállalkozást start-upnak nevezzük. Tény, hogy számos start-up a csúcstechnológiai ágazatban tevé­kenykedik, főleg Izraelben, mert itt a high-tech ipar különösen erős.
Szükségszerű az, hogy a start-upok a legújabb technológiát használják, vagy más területen is megjelenhetnek?
– Igen, látunk ilyeneket a mezőgazdaságban, a környezet­védelemben, az orvosi eszközök fej­lesztésében, és természetesen kie­melkedő a szerepük a telefonos alkalmazások fejlesztésében is. De egyre több területen jelennek meg start-upok. Nem csak mobilalkal­mazások lehetnek, vannak köztük új típusú műszerek, vagyis a start-up sokféle dolgot jelenthet. Izraelben kiemelkedő az elektronikai eszközökbe épített újítások szerepe. A mai számítógépekben használt alkat­részek jelentős része, például az Intel chipek Izraelben készülnek, vagy ott tervezték őket. Ezenkívül a mobiltelefonokban használt számos újítás és az életmentő orvosi műszerek fej­lesztései közül is igen sok az izraeli találmány. Ezekről nem feltétlenül tudnak az emberek, mert más technológiába ágyazva működnek.
Harminc évvel ezelőtt nem voltak start-upok, vagy legalábbis nem neveztük őket így. Úgy látja, hogy egy új generáció teljesen újfajta gondolkodásmódja kellett ehhez a fordulathoz?
– Igen, így van, és ez a folyamat egyre csak gyorsul. Még öt-tíz éve is sokkal nehezebb volt start-up vállalkozást elindítani, mint ma, mert számos olyan eszköz és technológia, ami ma magától értetődő, korábban nem állt rendelkezésre. Ha valaki el akart indítani egy internetalapú start-upot, előbb fel kellett találnia hozzá a szükséges esz­közöket. Emellett vásárlók is alig voltak. Ma azonban egyre nagyobb a kereslet, és egyre több eszköz áll rendelkezésre, így folyamatosan mind könnyebb és olcsóbb lesz egy start-upot elindítani. Szerintem ezért hoznak ma létre rekordszámú start-upot szerte a világon, beleértve Ma­gyarországot is.
Nemrég olvastam, hogy a start-up ágazat jelenti a 21. századi aranylázat. De az aranyláz viharos időszak volt, és ráadásul egy idő után el is múlt. Mit gondol, itt is előfordulhat, hogy csak egy múló trendről van szó?
– Szerintem nem így van. Úgy vélem, hogy még csak a legelején járunk az innováció robbanásszerű fejlődésének. Az évtized végére elérjük, hogy az emberek többsége kapcsolódni tud az internethez telefonon vagy tableten keresztül, és ha ez megvalósul, az em­berek gyakorlatilag minden ismerethez hozzájuthatnak majd, képezhetik magukat, kitanulhatják a különböző programok használatát. Ez óriási méretekben kiszélesíti majd a lehetőségeket olyanok számára, akik eddig nem tudták képezni magukat, ezért a következő évtizedben alapvetően megváltozhat a világ. Ennek a folyamatnak még csak a kezdetén járunk, a közösségi háló kiterjedése, a mobilinternet és az okostelefonok elterjedése ebben még csak az első állomások.
Izraelnek mint start-up nemzetnek van egy különlegessége, mégpedig a hadsereg szerepe a fiatalok felkészítésében. Egyetlen más fejlett országban sem töltenek együtt három évet a 18–21 éves tinédzserek, ráadásul, amint ön is írja, olyan környezetben, ahol a legkorszerűbb technológia veszi őket körül. Ez lenne, ami Izraelt kiemeli a versenytársak közül?  
– A hadsereg szerepe és az innováció története közti kapcsolat meglehe­tősen szokatlan. Nem hiszem, hogy ez más országokban feltétlenül ugyanígy működne. Izraelben a hadsereg rendkívül fontos szerepet játszott abban, hogy az országban erőteljes vállalkozói szemlélet alakult ki. Az emberek megtanulták, hogyan kell a feladatokra összpontosítani, hajlandók koc­kázatot vállalni, sokan rendelkeznek vezetői képességekkel, hatékonyan együtt tudnak működni másokkal, és így tovább. Azonban nem biztos, hogy mindez a tapasztalat más országokban is alkalmazható. Van azonban, ami máshol is hasznos lehet. Például a vállalkozók számára szükséges a vezetői tapasztalat, és az, hogy elsajátítsák, miként kell csapatban dolgozni, megtanuljanak áldozatot hozni a család, az ország és a világ érdekében. Ezek a tulajdonságok rendkívül fontosak a vállalkozói szemléletmód kialakulásában, mert ezt a gondolkodásmódot na­gyon nehéz elsajátítani. Több motivációra van szükség, mint pusztán a pénzkeresés, az kell, hogy az ember szenvedélyesen szeresse azt, amit csinál. Az izraeliek ezt részben a hadseregben sajátítják el, más országokban azonban ezt más módon lehet megtanulni, és ez rendjén is van.
Az izraeli társadalom másik sajátossága, hogy a lakosság több mint fele bevándorló vagy bevándorlók gyermeke. A bevándorlást itt Európában gyakran társadalmi problémának gondoljuk, amit kezelni és korlátozni kell. Mi az önök tapasztalata, a bevándorlók Izraelben is inkább terhet jelentenek, vagy ellenkezőleg, a növekedés forrásai?
– A bevándorlás létfontosságú kérdés Izrael számára, mind az ország sorsa, mind pedig a gazdaság szempontjából, és nem mellesleg szintén vállalkozói szemléletet igényel. Sze­rintem alapvetően pozitív jelenség, mert Izrael arra törekszik, hogy a bevándorlókat bekapcsolja a munkába, és ők is törekednek erre, mert be akarnak illeszkedni a társadalomba, a társadalom pedig foglalkoztatni akarja őket, így ez egy kétirányú kap­csolódási folyamat. Ha ez megvalósul, a bevándorlás igen pozitív tényezővé válhat a gazdaság számára. Ez a po­zitív folyamat szerintem nemcsak Izraelben látható, hanem az Egyesült Államokban is, ahol szintén hatékonyan integrálják a bevándorlókat. A Szilícium-völgy nagy cégeinek a felét bevándorlók alapították, amiből látjuk, hogy nemcsak Izraelben lehet pozitív jelenség a migráció, hanem másutt is, ahol készek arra, hogy bevonják a bevándorlókat a munkába és beépítsék őket a társadalomba.
Sokszor hallani, hogy Izrael nagyon sikeresen indít el új cégeket, de ritkán tudja ezeket üzletileg is sikeres vállalkozásokká továbbfejleszteni. Nemrég azonban a navigációs rendszert kifejlesztő izraeli Waze céget a Google több mint egymilliárd dollárért vette meg. Ez már egy új történet kezdete lenne?
– Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó példa. A Waze milliárdos értékű vállalkozássá nőtte ki magát, mielőtt felvásárolták, és a vételár messze túllépett a várakozásokon is. Azt hiszem, hogy ez egy új trend lesz Izraelben, és az izraeli vállalkozások idővel egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Lehet, hogy a jövőben is felvásárolják a többségüket, de egyre komolyabb cégként, és lesznek, amelyek önállóan tudnak világcéggé válni. Ez a tapasztalat és a nagyobb érettség segít abban, hogy igazi globális cégeket építsünk, de Izrael legnagyobb erőssége továbbra is a start-upok lesznek. Ez a mi különlegességünk, és ez jól van így. Ezzel példát jelentünk a világ szá­mára. Itt Izraelben sokan azt kérdezik, hogy miért mindig start-upokat hozunk létre, miért nincsenek óriáscégeink. Más országokban azonban azt kérdezik, hogy vajon miért nem tudnak igazi start-upokat létrehozni. A start-upokra nagy szükség van, így ez kiemelt terület marad a jövőben is Izrael számára.
A Google rendelkezik talán a legfejlettebb navigációs programmal a világon. Mi volt az, ami miatt mégis megvásárolták ekkora összegért az izraeli Waze-t?
– A Waze-nek két különleges újítása volt: az egyik, hogy a térképet maguk a felhasználók fejlesztették. A Google eddig egy másik cégtől vette meg a térképeket, és minden olyan vállalat, amelyik navigációval dolgozik, speciális térképkészítő cégektől veszi az alaptérképet. A Waze azonban egy olyan esz­köztárat hozott létre, amelyben a felhasználók fejlesztik a térképeket egy­szerre több országból. A másik újítás pedig a közösségi funkció volt. A Waze olyan rendszert hozott létre, amelyben a felhasználók vezetés közben kapcsolatba tudnak kerülni egymással a Facebookon, így látják, hogy a barátjuk merre jár, kapcsolatba tudnak lépni vele. Ezért ez nem puszta navigációs esz­köz, hanem komoly közösségi oldala is van. Pontosan emiatt keltette fel a Google érdeklődését, mivel a Google térképei nem közösségi jellegűek.
Talán emiatt pályázott a cégre a
Facebook is. Úgy tudom, hogy a döntésben szerepet játszott az is, hogy a Google beleegyezett, hogy a Waze csapata Izraelben maradjon, míg a Facebook átköltöztette volna őket a Szilícium-völgybe. A Google vezetői úgy látták, hogy az izraeli fejlesztési környezet legalább olyan erős, mint a kaliforniai?
– Nem olyan meglepő, hogy a Google Izraelben hagyta a Waze központját, mert ők maguk is rendkívüli növekedést értek el Izraelben. A Google 2007-ben tette át a székhelyét Izraelbe, ahol 50 alkalmazottal indítottak. Most több mint nyolcszáz alkalmazottjuk van, és folya­matosan növekednek. A Google meg­értette, hogy az izraeliek rendkívül értékes részei a cégnek, így nem is igazán érdekük, hogy áttegyék a céget Kaliforniába. A Facebook nem tagozódott be ennyire az izraeli gazdaságba, így nem látták meg, hogy milyen előnyökkel járhat az, ha Izraelben hagyják a céget. Ezért nem lepett meg, hogy a Google szívesebben hagyta Izraelben a céget.
Nem minden történet végződik hepienddel. A könyvükben egyik kiemelkedő példaként írnak a Better Place nevű elektromos-autó-projektről. Néhány éve fantasztikus ötletnek látszott, hogy az elektromos autók előre töltött akkumulátorokat vehetnek fel a töltőállomásokon. A cég azonban néhány hónapja csődbe ment. Mi történt? Közbeszólt az olajmaffia?
– Nem, azt gondolom, hogy a Better Place túl sok pénzt költött el túl gyorsan, és nem tudtak olyan gyorsan eladni annyi autót, amennyit szerettek volna. Fizetési nehézségeik adódtak, amit nem tudtak kezelni, így csődbe mentek. Érdekes azonban, hogy azóta egy másik cég megvette a Better Place részvényeit, és a cég megmaradt eszközeivel elkezdett felépíteni egy start-upot, amivel gyakorlatilag újraindította a céget. Ez számomra részben az izraeliek optimizmusát jelzi, de közben az egész arról is szól, hogy a kudarcok sokszor szerves részei a sikernek. Az a tény, hogy a Better Place elbukott, nem hitelteleníti a start-up ország képét, hanem inkább megerősíti azt, mert az izraeliek vállalják a kockázatot, vállalják azt, hogy hajlandók szembenézni nagy kihívásokkal, akkor is, ha kisebb az esély a sikerre. Vállalták a kudarc kockázatát is, és ehhez nagyon fontos egy start-upok számára barátságos környezet. Nem állítom, hogy ez minden országban így van, mert egyik ország sem szereti a kudarcokat. Bárhová megyek, az emberektől azt hallom, hogy nem szeretjük a kudarcokat. De egy másik lehetséges út az, ha olyan környezetet alakítunk ki, ahol nem számít tragédiának vagy problémának a bukás. A Szilícium-völgy sem olyan, mint Amerika többi része. A bukás itt sokkal elfogadhatóbb, mint máshol Amerikában. Ma­gyarországon és a világ más helyein is ki kell alakítani egy olyan helyi kulturális közeget, ahol elfogadják azt, ha valaki megpróbál valamit, és az adott esetben nem sikerül.
Tehát kulturális kérdésnek tartja azt, hogy valakit nem írnak le azonnal, ha elbukik? Egyébként mekkora a start-upok körében a siker és a kudarc aránya?
– A start-up-kudarcok aránya mind a Szilícium-völgyben, mind Izraelben nagyon magas. Ez egy ilyen üzletág, ebben számolni kell a bukás lehetőségével. Ezért fontos a kudarc elfogadása ahhoz, hogy start-upok jöhessenek létre. A kockázat vállalására való hajlandóság is fontos szerepet játszott abban, hogy ilyen sok start-up jött létre Izraelben. A könyvben szó esik arról, hogy az izraeliek nem győzik hangsúlyozni ezt a kulturális hátteret, és hogy az embereknek tudatosan vállalniuk kell a kockázatot. Ha belegondolunk, maga Izrael is úgy működik, mint egy start-up. Az egész egy bátor ötlettel kezdődött, majd nagyon sok energia és elszántság kellett ahhoz, hogy ez az ötlet megvalósuljon, nemcsak száz évvel ezelőtt, hanem folyamatosan, és végig vállalni kellett a kockázatot. Az izraeliek így egy olyan környezetben nőttek föl, ahol megta­nulták, hogy nehéz és kockázatos már maga az életben maradás is, és ez a gondolkodásmód nagy szerepet játszott abban, hogy olyan kultúra jött létre, amely kedvezett a start-upok létrejöttének.
Hogy látja, az izraeli start-up-sikerek segítenek a Közel-Keleten az együttműködésben, vagy épp ellenkezőleg, ezek még jobban kiváltják az indulatokat? Ugyanezt a kérdést tettem fel nemrég a volt izraeli energiaügyi miniszternek a tenger alatti földgázfelfedezésekkel kapcsolatban...
– Azt gondolom, hogy az arab világban felgyülemlett az igény, hogy együttműködjenek Izraellel. Szerintem sok olyan arab vállalkozás és cég van, amely már eddig is csendben együtt dolgozott Izraellel, és örülnének, ha mindezt nyilvánosan is tehetnék. Jelenleg ez nincs így, de sok üzlet már megvalósult arab cégekkel. Mindez nagyobb méreteket öltene, ha meglenne hozzá a politikai nyitottság. Jelenleg a politika akadályt képez a gazdaság előtt, de óriási gazdasági potenciál van abban, ha együttműködünk. Nagy vágyunk, hogy a politikai határok eltűnjenek. Közben azonban már vannak olyan területek, amiben közösen tudunk tevékenykedni, például van egy cég, amelyet egy izraeli és egy palesztin üzletember alapított Ramallahban, és start-upokba fektetnek pénzt. Egy másik izraeli cég kifejezetten az arab internetes piacra specia­lizálódott, ezenkívül vannak izraeli és palesztin gimnazisták, akik közösen építenek start-upokat. Láthatók tehát ígéretes jelei ennek a faj­ta együttműködésnek, és ez nagyon sok lehetőséget kínál, ha a politikai helyzet megérik erre.
Októberben Magyarországon az izraeli nagykövetség szervezésében nemzetközi innovációs napot tartanak. Vannak ugyan már magyar start-up-sikerek, és néhány cég nemzetközi hírű lett. Mégis, ha ma egy magyar vállalkozó sikerre gondol, akkor inkább arról álmodik, hogy egy állami megrendelést vagy trafikkoncessziót kap, mintsem arra, hogy start-upot alapít. Mit tanácsolna a fiatal magyar vállalkozóknak, akik saját céget alapítanának?
– Tudomásul kell venni, hogy a vállalkozói gondolkodásmód mindig is az emberek kisebb csoportjára lesz jellemző, soha nem a többségre, és ez jól van így. Mégis azt mondom, hogy Izrael kis ország, ahogy Ma­gyar­ország is kis ország, és mégis izgalmas pél­dát mutat a világnak arról, hogy egy kis ország is lehet valamiben vezető hatalom, és egy kis helyen is tudnak olyan megoldásokat találni, amelyek aztán az egész világon elterjednek. Azt tanácsolom a reménybeli magyar vállalkozóknak, hogy globálisan gondolkodjanak, ne csak a helyi piacban. Izrael felismerte azt, hogy a hátrányokból miként lehet előnyt kovácsolni. Még a régió piaca is elég kicsi, ezért nem is ezt céloztuk meg, hanem egyből a globális piacot. Úgy gondolom, hogy Magyarország is előnyére tudja fordítani az ország kis méretét, mert ez arra ösztönöz, hogy globális méretekben gondolkodjunk, és ez egy jó dolog. Ma­gyar­ország kis ország Európa közepén, és ez a helyzet nagy lehetőséget kínál arra, hogy ne csak Európát, hanem Ázsiát, Afrikát, és Dél-Amerikát is célba vegyék. Nem szabad elfeledni, hogy a világ nem csak az amerikai piacból áll. A legérdekesebb piacok, amelyek folyamatosan növekednek, nem Európa és nem is az Egyesült Államok, hanem a világ többi része, ezért fontos Izraelnek és Ma­gyar­országnak is, hogy odafigyeljenek ezekre, és együttműködjenek ezekkel a térségekkel.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek