A történelemben vannak olyan despoták, akik hirtelen veszítik el az uralmukat, mások azonban több bukást is képesek túlélni. Nimród – akinek portréját elmúlt számunkban vázoltuk fel (Az első zsarnok. Hetek, 2013. október 11.) – az utóbbiak közé tartozott.
A Jásár könyveként ismert ókori történelmi apokrif szerint, miután Isten megakadályozta a bábeli torony továbbépítését (a feljegyzések szerint a gigantikus építkezést egy hatalmas szélvihar döntötte le), Nimród nem adta fel célját, hogy a kortársait szembefordítsa Istennel. Tekintélye és befolyása ugyan csökkent, és a bukás után fellépett kommunikációs nehézségek is korlátozták, az uralkodó a Biblia beszámolója szerint mégis négy nagyvárost épített a közelben: „Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén.” (Teremtés könyve 10:10)
A Jásár könyve így jegyezte fel az újabb birodalomépítő vállalkozást: „Nimród, Khúsnak fia még Sinár földjén volt, ott uralkodott és ott lakozott. Ő építette Sinár földjének a városait… amelyeket a torony építése során történt eseményekről nevezett el. Az elsőt Bábelnek nevezte, mondván az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, (ez a város nem azonos a gigantikus építkezés helyszínével, csak annak nevét kapta – a szerk.); a második neve Erekh, mert Isten onnan szórta széjjel őket. A harmadikat Ekhednek nevezte, mondván nagy csata zajlott azon a helyen; és a negyediket pedig Káléhnak, mert ott emésztette meg a csapás a fejedelmeit és a hatalmasait, akik fellázadtak és hadakoztak az Úr ellen. (…) Nimród Bábelben lakott, ahol megújította a királyságát megmaradt alattvalói felett, és biztonságban uralkodott. Nimród alattvalói és a hercegek Amráfelnek nevezték őt, mondván fejedelmei és emberei a toronynál az ő módszerei miatt vesztek oda.” (Jásár könyve 11:1–6)
2013. 10. 18. (XVII/42)
