A kis iroda olyan alaposan el van dugva egy mellékutcában, hogy elsőre nehéz komolyan venni. Odabent fiatalemberek üldögélnek a térdükön keresztbe fektetett fegyverrel, valamelyik egyenruhában, a másik civilben. Nem ritka látvány ez manapság Szíriában – az országban annyi fegyveres csoport van, megszámolni se lehet –, leszámítva talán, hogy az iroda olyan tiszta, hogy enni lehetne a padlóról, és a fegyveresek többsége meglepően jómódúnak tűnik. Továbbá a falon lévő felirat nem arabul, de nem is kurdul van (Északkelet-Szíria két fő nyelve), a logónak pedig egy kereszt van a közepén.
Sutoro rendőrséget jelent arámi nyelven, ami a térség asszíriai keresztény közösségeinek a nyelve. Vannak, akik milíciának hívják, de valójában inkább csak egy fegyveres polgárőrség. Tagjai Kamisli, Kahtánija és Malikíja városainak utcáin járőröznek Északkelet-Szíriában, ahol a többségi kurdok, illetve az arab és keresztény kisebbségek már több mint egy éve brutális háborút vívnak a szír kormány ellen harcoló arab felkelő csoportokkal, köztük az al-Kaida helyi szervezetével. (A kurdok a harmadik erőt képviselik a szír polgárháborúban, se a kormánnyal, se az ellenzékkel nem tartanak.)
A szíriai keresztények az elmúlt időszakban főleg úgy szerepeltek a hírekben, mint a szíriai polgárháború áldozatai. A közösség inkább a kormányoldalhoz húz az egyre inkább etnikai-vallási színezetet öltő háborúban, szemben a folyamatosan radikalizálódó, soraik közt egyre több szélsőséges iszlamistát felsorakoztató felkelőkkel. Becslések szerint csaknem félmillió keresztény hagyta el otthonát, a teljes közösség közel harmada. De vannak, akik ellenállnak.
2014. 01. 10. (XVIII/2)
