Mit akarnak a palesztinbarát keresztények?

Pár évvel ezelőtt szinte az összes jelentős evangéliumi keresztény vezető határozottan kiállt a zsidó állam mellett. A helyzet azonban gyorsan változik: elmúltak azok az idők, amikor Izrael készpénznek vehette az evangéliumiak támogatását. A keresztény közéleti és egyházi fórumon egyre gyakrabban kerül előtérbe olyan Izrael-ellenes narratíva, amelyet eddig csak a hagyományos protestáns felekezetek esetében lehetett tapasztalni. Az 1967-es háborút megelőzően a protestáns egyházak Izrael legmegbízhatóbb támogatói voltak az Egyesült Államokban. Éppen ezért az anticionista tábor a hagyományos felekezeteket támogató, de Izrael-ellenes üzenetekkel vette őket célba. Bár ma is sok tradicionális protestáns támogatja Izraelt, a hagyományos egyházak rendszeresen testületileg állnak ki a zsidó állammal szembeni bojkottfelhívások mellett, és nyilatkozataikban nem Irántól, hanem Izraeltől határolódnak el.
Hasonló jelenség figyelhető meg a palesztin keresztények és amerikai támogatóik esetében, akik az evangéliumi keresztények új generációját célozzák meg érveikkel, és Izrael ellen fordítják őket. Ennek következtében a fiatalabb generáció mind több vezetője helyezkedik inkább semleges álláspontra a konfliktus kapcsán, míg mások nyíltan Izrael-kritikussá váltak.
A fordulat

Izrael-ellenes palesztin keresztények, mint Sami Awad vagy Naim Ateek, évek óta azzal az üzenettel járták Amerikát, hogy miként nyomják el az izraeli zsidók a keresztények „testvéreit a Krisztusban”. Az elmúlt évekig azonban nem kellett attól tartani, hogy szűk környezetükön kívül más keresztényeket is befolyásoltak volna. Szinte minden tekintélyes evangéliumi vezető, aki állást foglalt Izraellel kapcsolatban, határozottan kiállt a zsidó állam mellett.
A helyzet azonban gyorsan változik. Az Izrael-ellenes keresztények új stratégiát alkalmaznak: az evangéliumi keresztény világba az ezredforduló nemzedékén keresztül igyekeznek behatolni. Ezek a fiatal hívők (a 18–30 éves korosztály) ugyanis generációs alapon lázadnak a szüleik által képviselt politikai konzervativizmus és a Biblia szigorú, szó szerinti értelmezése ellen. Körükben népszerű kép Jézusról, hogy kiáll az elnyomottak és leigázottak mellett, és maguk szeretnék eldönteni, hogy az arab–izraeli konfliktusban melyik fél az elnyomott. Ezért, aki először magyarázza el a konfliktus lényegét ezeknek a fiataloknak, életre szóló szövetségeseket nyer magának.
2010-ben egyetlen év alatt három jelentős költségvetésű dokumentumfilm készült, amely Izrael keresztény támogatóit támadta. Természetesen nem ezek voltak az első Izrael-ellenes filmek, így specialitásuk abban állt, hogy kifejezetten Izrael keresztény támogatóit igyekeztek hitelteleníteni. Míg az Armageddonra várva (Waiting for Armageddon) című filmet egy világi produkciós stáb rendezte és készítette, két másik film, Ha Isten velünk (With God on Our Side) és Betlehem kicsiny városa (Little Town of Bethlehem) címmel kifejezetten keresztényektől keresztényeknek készült. A Ha Isten velünk című filmet Porter Speakman készítette, aki korábban a Youth With a Mission evangéliumi keresztény ifjúsági missziós szervezet (YWAM) aktivistája volt; míg a Betlehem kicsiny városa producere és fő támogatója Mart Green milliárdos áruházlánc-tulajdonos, az Oral Roberts Egyetem (ORU) felügyelőbizottságának elnöke.
David Borg szerint ez a két, keresztények által gyártott film a megtévesztés mintapéldája. Szimpatikus főszereplőik komoly arccal járkálnak egy olyan utópisztikus közel-keleti világban, ahonnan varázsütésre eltűnt minden arab erőszak, agresszió és elutasítás. Ezzel szemben az izraeli biztonsági intézkedések, amelyekkel útjuk során szembe találják magukat – a biztonsági faltól kezdve a nyugati parti izraeli jelenlétig –, mind érthetetlen zaklatásként tűnnek fel, amelyet minden tisztességes embernek el kellene ítélnie.
2013 novemberében egy másik Izrael-ellenes dokumentumfilm is megjelent A kövek kiáltanak (The Stones Cry Out) címmel. 2010-es elődjeihez hasonlóan ez is a keresztény közönséget célozta meg. A film beharangozója szerint „a palesztinai konfliktust a média túl gyakran mutatja be a zsidók és a muzulmánok között dúló konfliktusnak”. A készítők nem titkolt célja, hogy ezt a képet átformálják a keresztények és zsidók közötti küzdelemmé.
A film Kfar Biram, egy Izrael és Libanon határán fekvő arab keresztény falu történetével kezdődik. Izrael 1948-ban száműzte a falu lakosságát, a film honlapjának szavaival élve „azért, hogy helyet készítsen az újonnan létrehozott Izrael állam telepeseinek”. Ezt követően áttérnek „a Nyugati Part 1967-es kisajátítására”, és a modern Betlehem állapotára, amelyet „körülzár a fal”. Ahogyan az a nyelvezetből ismételten kiderül, a film készítői nem Izrael politikájának árnyalt kritikájára törekedtek, hanem egy modern szenvedéstörténetet gyártottak.
A film kapcsán készült egyik interjúban Mitri Raheb betlehemi lelkész így fogalmazta meg az amerikai evangéliumi keresztények körében zajló változásokat: „Nem reménytelen eset. 1991-ben, amikor először jártam az Egyesült Államokban, a legtöbb ember, akivel találkoztam, semmit nem tudott Palesztináról. Ez sokat változott. Ma már sokkal nagyobb nyitottságot tapasztalok az evangéliumi keresztény közösségekben a palesztinok felé.”