1. „Ronald Lauder úr tisztában van azzal, hogy a nemzetközi jog nem az ő álláspontját támogatja? Még legfőbb és legerősebb szövetségese, az Egyesült Államok sem ismeri el Izraelnek a Jeruzsálem egészére vonatkozó igényét és a telepítési politikáját is elítéli.”
Valójában Jeruzsálem státusával kapcsolatban nincs egységes álláspont sem a nemzetközi közösségben, sem a nemzetközi jogban. Izrael történelmi és politikai érvekkel indokolja álláspontját, miszerint a város az ország „örök és oszthatatlan fővárosa”. Tény, hogy Jeruzsálemben több mint háromezer éve folyamatos a zsidó lakosság jelenléte, és a város Izraelen kívül soha nem volt más állam fővárosa.
Az egymást váltó megszálló hatalmak közül egyik sem tette központjává Jeruzsálemet. Mióta azonban Izrael az 1967-es háborúban egyesítette – más nézőpont szerint elfoglalta – Jeruzsálem keleti és nyugati felét, többen igényt támasztottak a városra. A Palesztin Hatóság Kelet-Jeruzsálemet saját fővárosának követeli – beleértve a zsidó Óvárost, a Siratófalat és a Templom-hegyet –, míg a város nyugati felét „nyílt várossá” kívánja tenni, a jövőbeli tárgyalások eredményétől függően. Az ENSZ hivatalosan Jeruzsálem nemzetközi státusát ismeri el érvényesnek, és ezt az álláspontot osztja többek között az Európai Unió és a Vatikán is. Ezek a hatalmak a jövőben elfogadhatónak tartják Jeruzsálem valamilyen megosztását, annak érdekében, hogy a város legyen Izrael és a jövőbeli palesztin állam fővárosa.
2014. 06. 27. (XVIII/26)
