Mélyen délen, Georgia állam szegletében található Elberton városa. Az alig néhány ezres, álmos település egyetlen nevezetessége, hogy itt bányásszák és dolgozzák fel a legtöbb gránitkövet az Egyesült Államokban. Elberton ezért büszkén nevezi magát úgy, mint a „világ gránitfővárosa”, ahol a legnagyobb munkaadó a helyi gránitüzem, a városka bankját pedig – ki gondolná – Gránit Banknak hívják. Itt nincsenek bevándorlók és elvándorlók sem sokan: az emberek generációk óta ismerik egymást.
Ebbe a déli városkába toppant be 1979 júniusában, péntek délután egy idegen, aki az elbertoni gránitüzem igazgatóját kereste. Szerencséje volt, mert a munkások már mind hazamentek hétvégére, de Joe Fendley még az irodájában ült. A kifogástalan üzleti eleganciával öltözött, középkorú férfi bemutatkozott – mint később kiderült, álnéven – és elmondta, hogy egy gránit emlékművet szeretne készíttetni. Az igazgató – aki úgy vélte, hogy egy szokásos érdeklődővel van dolga, aki sírkövet vagy sziklakertet akar rendelni – udvariasan közölte, hogy cége nem szolgál ki egyedi ügyfeleket, csak vállalkozóknak szállít a termékeiből.
A Robert C. Christian néven bemutatkozó férfi azonban nem tágított. Mint mondta, nem holmi hétköznapi dolgot szeretne, hanem
egy olyan hatalmas emlékművet, ami „az emberiség fennmaradását hivatott szolgálni”.
