Még el sem csitult a világ megdöbbenése az új állam bejelentése után, a magát kalifának kikiáltó Abu Bakr al-Baghdadi már az első fatvájával tovább borzolta a kedélyeket, elsősorban a Közel-Keleten. Bejelentette, hogy minden muszlimnak válaszolnia kell arra a hívására, hogy utaz- zanak a kalifátusba (főleg a katonai, orvosi, törvénykezési és szervezési tanulmányokkal, tapasztalatokkal rendelkezők), mert „a dar al-iszlámba” emigrálás minden muszlimnak vallásos kötelezettsége. Al-Baghdadinak, aki a „helyesen vezetett”, az iszlám vallásban általános tiszteletnek örvendő első kalifa, Abu Bakr nevét viseli, a saját interpretációjában igaza is van.
Az iszlám szerint minden muszlim köteles engedelmeskedni a kalifának, nem kérdőjelezheti meg döntéseit, tűzön, vízen, levegőben követnie kell, ami a Semsz (az ISIS arab rövidítése – a szerk.) esetében konkrétan terrorakciókat, rögtönítélő bíróságokat és etnikai tisztogatást jelent.
Al-Baghdadi úgy intézte felhívását az ummához (a világ összes muszlimja – a szerk.), hogy tisztában volt vele: fatvájával válasz-fatvákra fogja kényszeríteni a szunnita muszlim egyetemek tudósait, az iszlám sejkjeit, vallási vezetőit az egész világból. A tét nem más, mint magának a kalifátusnak a legitimációja a Közel-Keleten és a muszlim világban. Ebben a berendezkedésben ugyanis nem válik el a vallás és az állam, mint a legtöbb arab országban. A kalifa az ország elnöke és egyben a legmagasabb vallási méltósága is – már amennyiben elismerik. Ellentétben ugyanis az iszlám siíta irányzatával, melyben a vallási vezetők konkrétan Mohamed próféta vérvonalából származtathatóak, és ezért kijelentéseik és döntéseik megkérdőjelezhetetlenek, a szunniták „erény” szerint kerülnek vezetői pozíciókba.