Bailey Manchesterben született 1880-ban, eredeti neve Alice LaTrobe Bateman volt. Ősi és gazdag brit család gyermekeként szülei alapos, anglikán hit szerinti nevelésben részesítették, de – mint önéletrajzában később írja – „azok az évek, amelyek a legnagyobb fizikai kényelmet és luxust nyújtották a számomra, amikor szabad voltam bármiféle anyagi gondtól, ugyanakkor egy nyomorúságos időszak, a csalódás, a magány és a boldogtalan felfedezések évei voltak a számomra”.
Anyja hatéves korában meghalt, apja pedig a kor brit tradíciójának megfelelően csak látogatóként volt jelen a magányos kislány életében. Mire Alice tizenöt éves lett, már túl volt két öngyilkossági kísérleten. A kétségbeesés időszakai között buzgón járt vasárnapi iskolába és istentiszteletekre, sőt – mint később feljegyezte – számos „ébredési összejövetelen” is részt vett, ahol „láttam, amint az emberek (a spirituális élmények hatására) elvesztik az önuralmukat”.
1895. június 30-án aztán ő maga is átesett Skóciában egy olyan megtapasztaláson, ami teljesen megváltoztatta az életét. Bailey így írt erről: „Ezen a vasárnapon kivételesen nem mentem el a templomba a rokonokkal. Egyedül maradtam otthon a szolgákkal. A szalonban ültem és olvastam, amikor egyszer csak kinyílt az ajtó, és belépett egy magas férfi, nagyon elegáns európai ruhában, de fehér turbánnal a fején.” A férfi leült Alice mellé, és elkezdett beszélni hozzá. Elmondta, hogy a lányra fontos feladat vár a jövőben, de ehhez neki is fel kell nőnie. „Ha önbizalmat gyűjtök, akkor megbíznak majd bennem, és beutazom az egész világot, hogy sok országban végezzem »a Mester munkáját«” – így emlékezett vissza Alice a turbános férfi jövendölésére, amit döbbenten hallgatott.
2014. 08. 01. (XVIII/31)
