Növekedett 2010-hez képest azoknak a száma, akik a gyülekezeteket arra bátorítanák, hogy aktívabban vegyenek részt a közéletben, és fejezzék ki nézeteiket a közéletben felmerülő szociális és politikai kérdésekben. A 6 százalékos növekedést (43-ról 49 százalékra) főleg a republikánus párthoz húzó tábor véleményváltozása okozta. A mintában szereplő „fehér evangéliumi” (bőrszín és vallási hovatartozás) kategóriába sorolt résztvevők közül a 2010-es 56 százalékkal szemben idén 66 százalék szeretné, ha vallási meggyőződések is szerepet kapnának a közélet alakításában. A demokratákhoz húzó megkérdezettek 55 százaléka viszont továbbra is úgy véli, a politika és a vallás nem összekeverendő dolgok.
Az amerikaiak 41 százaléka elmarasztalja a politikai vezetőket, amiért nem fejezik ki hitüket, valamint tízből hat ember olyan képviselőket szeretne látni a kongresszusban, akik erős vallási meggyőződéssel rendelkeznek. Habár ebben az arányszámban szintén a republikánusok játsszák a legnagyobb szerepet, akiknek 72 százaléka egyetért az előbbi állítással, a demokraták mintegy fele szintén örülne, ha hívő politikusok ülnének a washingtoni Capitoliumban. Ennek egyik oka lehet, hogy a demokrata szavazók között is jócskán akadnak keresztények, például a fekete evangéliumi közösségek. Ezzel párhuzamosan 8 százalékkal nőtt annak a kisebbségnek az aránya, akik szerint a gyülekezeteknek támogatniuk kellene bizonyos politikai képviselőket a választások során, bár ezt a nagy többség – 63 százalék – még mindig ellenzi.
A megkérdezettek szerint a legnagyobb diszkriminációt elszenvedő társadalmi csoport az Államokban a meleg közösség (65 százalék), az evangéliumi keresztények pedig a hatodik helyen állnak a muszlimok, a feketék, a spanyolok és a zsidók mögött, mintegy 31 százalékkal. Bár ez nem tűnik soknak, a „fehér evangéliumiak” csoportjába tartozók 34 százaléka azt vallja, hogy nehezebbé vált kereszténynek lenni az elmúlt időkben, és 30 százalékuk kisebbségnek érzi magát a vallási hovatartozása miatt. Erre sajnos adtak okot bizonyos múltbéli események. 2013-ban egy floridai gyülekezet szeretetszolgálata azt a felhívást kapta a kormányzat részéről, hogy ha nem távolítják el a Jézus-portrékat és a Tízparancsolatot, valamint továbbra is Bibliákat osztogatnak a hozzájuk fordulóknak, megvonják tőlük a kormányzat támogatását. A felmérés kiemeli, hogy a vallás nélküliek 31 százaléka úgy véli, hogy könnyebbé vált a szekuláris lét az országban.
Talán az egyik legmegosztóbb kérdés ma az amerikai társadalom számára az azonos neműek házassága, ami az evangéliumi keresztények között is egyre nagyobb ellentétet szül: míg a „fehér evangéliumi” csoport 75 százaléka, addig a „fehér főáramú” elnevezésű protestáns rétegnek mindössze 33 százaléka ellenzi a melegházasságot. A megkérdezettek 49 százaléka egyébként az azonos neműek házassága mellett teszi le a voksát, annak ellenére, hogy minden második válaszadó „vétkes” dolognak tartotta a homoszexulitást. A kutatók arról is megkérdezték a résztvevők véleményét, hogy szerintük az esküvővel kapcsolatba hozható szolgáltatók – mint a virágárus, vagy szállítók – kötelezhetőek-e arra, hogy meleg párokat szolgáljanak ki, vagy megtagadhatják-e azt vallási indokokra hivatkozva: 47 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy megtagadhatják, 49 százalék szerint viszont ez kötelességük. A válaszok több ismérv mentén jól láthatóan megoszlanak: míg a fiatalabbak nagy százaléka szerint a szolgáltatók nem mondhatnak nemet ilyen esetben, az idősebbek hajlamosabbak igennel válaszolni a feltett kérdésre. Az evangéliumiak 71 százaléka szintén a szolgáltatóknak kedvez, míg a másik oldalon az egyik legmagasabb értéket (68 százalék) a hispán katolikusok véleménye adja.
Az abortusz kérdése kapcsán már mintha nem lenne annyira megosztott a társadalom: a legtöbb vallási csoport kisebb eltérésekkel fele-fele arányban szavaz az abortusz legalizálása, illetve tiltása mellett. Az abortuszt ellenzők között szintén a protestánsok állnak a legmagasabb érték mögött (66 százalék), a legtöbb támogató választ (75 százalék) pedig a nem vallásos közösség adta.
Csökkenő házasulási kedv
2014. 10. 03. (XVIII/40)
