Milyen kapcsolat áll fenn a demokrácia és a tanulás alapú társadalom megteremtése között? – tette fel előadásának elején a kérdést Joseph E. Stiglitz. „A tanulásra épülő társadalom elsősorban a gondolkodás megváltoztatását jelenti. Ezt az újfajta gondolkodásmódot azonban meggyőződésem szerint csak egy liberális demokrácia képes tartósan megőrizni. Azok a társadalmak, amelyekben nagyobb egyenlőség érvényesül, valószínűleg magasabb tartós növekedést képesek elérni. Ez nem csak morális kérdés, sokba kerül társadalmi értelemben is, és aláássa a demokráciát. És nagy árat kell fizetnünk gazdasági értelemben is, mert azok a társadalmak, ahol nagy az egyenlőtlenség, nem teljesítenek olyan jól” – állította
a Columbia Egyetem professzora.
„Másodszor, látjuk azt, hogy a gazdasági egyenlőtlenségek politikai egyenlőtlenséghez is vezetnek. Ez egy ördögi kört indít be. A nagy társadalmi különbségek megjelennek a politikában, ami aztán felerősíti a gazdasági egyenlőtlenségeket is. Számos oka van annak, hogy ez az ördögi kör fennmarad. Az egyik ilyen, hogy erős liberális demokrácia hiányában nincs elegendő fékrendszer a korrupcióval szemben.”
Stiglitz szerint az elmúlt években az egyik leggyakrabban meghamisított szó a „jogállamiság” volt. „A jogállamiságot mindenki támogatja, de érdekes, milyen sokan félreértik ezt. A jogállamiság alatt olyan jogi rendszert értünk, amely védelmezi az átlagpolgárt, védelmezi a gyengéket és azokat, akik gondoskodásra szorulnak. Bizonyos országokban azonban a jogállamiság a gazdagok, az elit védelmét szolgálja. Formálisan azonban megmaradnak a jogállami keretek között, ezt látjuk például Oroszországban. Jogállamnak nevezik a rendszert, és azt állítják, hogy ennek keretei között működnek, de valójában visszaélnek ezekkel a szabályokkal annak érdekében, hogy az elitet, a befolyásosakat szolgálják. Ezzel valójában még nagyobb egyenlőtlenségeket teremtenek. Hangsúlyozni szeretném, hogy ma Oroszországot senki nem tekintheti sikertörténetnek.”
Az előadó ez utóbbi állítását azzal magyarázta, hogy bár első látásra az orosz GDP nem tűnik különösebben rossznak, „ha közelebbről megnézzük, a növekedés szinte kizárólag kőolajból és földgázból származik. Ilyenek a szegény afrikai államok is: ha hirtelen gyémántra vagy olajra bukkannak, akkor gyorsan felfutnak, különösen, ha az olajár 20 dollárról 120 dollárra emelkedik. Ennek azonban semmi köze sincs a jó gazdaságpolitikához. Oroszországban az energiahordozókra épülő gazdaság egyenesen az ipar leépítéséhez vezetett. A meggyengült gazdaság megrövidíti a várható élettartamot is. A világ túlnyomó részén az emberek az 1980-as évek óta egyre hosszabb ideig élnek. Oroszországban ezzel szemben a várható élettartam csökkent. Ez a kudarc egy rosszul működő társadalom szimbóluma és egyben tünete is.”
Joseph E. Stiglitz emlékeztetett rá, hogy a gazdasági teljesítményt és fejlődést vizsgáló kutatócsoport egyik fontos megállapítása szerint a társadalmi jólét nem csak a gazdaság által termelt javak és szolgáltatások összessége. „A jólétet nem csak GDP-ben lehet mérni. Más szempontok is érvényesek a jólét mértékének vizsgálata során. Az egyik ilyen a politikai életben való részvétel mértéke. Oroszországban ezt súlyosan aláásták. Hangsúlyozni szeretném, hogy a nem megfelelő növekedés oka számos országban a legfontosabb erőforrásuk, az emberi tehetség eltékozlása. Nem teszik lehetővé azt, hogy mindenki kihozza magából a maximumot. Ez érinti a társadalmak természetét is.
A kormány minden gazdaságban fontos szerepet játszik, korrigálja a piac hiányosságait, különösen a gazdaságpolitika formálásával. Azokban a társadalmakban, ahol alacsonyak a különbségek, az állam egyetlen feladata a közös javak biztosítása és a piac korrigálása. Azonban, ahol nagyok az egyenlőtlenségek, a feszültségek is erősebbek, és az újraelosztás szabályozásában az állam pozitív szerepe körülhatároltabb.”
Mint mondta, a politika és a gazdaság között még összetettebb a viszony: „Gyakran hiányoznak a fékek ahhoz, hogy a növekedést közös jólétre váltsák át. A közös jólét hiánya viszont sokszor illiberális társadalmi magatartásformákhoz vezet, amelyek akadályozzák a nyílt társadalom létrejöttét.
A történelemben az életszínvonal gyors emelkedése jellemzi az elmúlt 200 évet. Ez felveti a kérdést, vajon milyen célokra kell elsősorban törekednünk. Hogyan tudjuk biztosítani azt, hogy a tanulásból magasabb életszínvonal származzon. Ezt a kérdést is racionálisan kell megvizsgálnunk, mint tette azt nemrég egy széleskörű nemzetközi kutatás. Ez megállapította, hogy az ipari társadalmakban az innováció elsődleges célja a munkaerő kiváltása. Sok fejlődő országban azonban a munkaerőből van felesleg, és a fő probléma éppen a munkanélküliség. Ráadásul ez a jelenség kezd megjelenni a fejlett országokban is. Európában például az átlagos munkanélküliségi ráta 12 százalék.”
A közgazdász leszögezte, hogy társadalmi szempontból a sikert nem a GDP növekedése, hanem az életminőség javulása és az egyéni képességek kibontakozása jelenti. „A szakemberek véleménye megoszlik abban, mit is jelent az életminőség javulása. Többségük azonban egyetért abban, hogy ezt csak társadalmi összefüggésben érdemes vizsgálni. Ezért a meghatározásnál figyelembe kell venni azt, milyen demokratikus és nyílt folyamatok történnek az adott társadalomban. Én ennél is tovább mennék. Állításom szerint a civil életben való részvétel, a demokratikus folyamatok átélése javítja az életminőséget” – mondta előadásában Joseph E. Stiglitz.
2014. 11. 28. (XVIII/48)
