A holokauszt során pótolhatatlan veszteség érte a társadalmat a magyar zsidóság, ezen belül a szellemi elit jelentős részének elpusztításával. A katasztrófa nem volt előzmények nélküli, az antiszemita politika a Horthy-éra lényegi eleme volt. Bibó István szerint a feudális, arisztokratikus és uralmi szellemmel telített Horthy-rendszer, amelyet az egyébként antiszemita Szabó Dezső nemes egyszerűséggel csak „görénykurzusnak” nevezett, a valódi társadalmi problémák megoldása (szociális és demokratikus reformok, földkérdés, Trianon értelmezése) helyett a zsidókérdésben találta meg a bajok eredőjét.
Tablóhiány
A szegedi gondolat szembeállította a keresztény-nemzeti, tekintélyelvű államot a demokráciával és a zsidósággal. A háború előtti liberális demokráciát útvesztésnek, a zsidóságot bűnbaknak minősítette, s igyekezett mindkettőt a társadalom szemében gyűlöletessé tenni. A folyamat a numerus clausussal (1920), a háború utáni Európa első antiszemita törvényével kezdődött, majd a zsidótörvényeken keresztül elvezetett a zsidóság deportálásáig és a német megszállókkal való készséges együttműködésig. A magyar zsidóság veszteségei borzalmasak voltak.
2015. 01. 01. (XIX/1)
