A levél vagy azt bizonyítja, professzor úr, hogy Ön szándékosan állít tényként valótlan dolgokat, vagy azt, hogy Önt nagyon erősen félrevezették azon a találkozón, amelyet a CEU Diákok Palesztina Igazságáért (CEU Students for Justice in Palestine) tagjaival folytatott. Shattuck professzor, Ön sajnos egyik esetben sem alkalmas egy ilyen nagy tekintélyű, a szabad társadalmak iránt elkötelezett intézmény vezetésére, úgyhogy kellő tisztelettel felszólítom: kérjen végre bocsánatot a botrányért, majd ezt követően mondjon le elnöki és rektori pozíciójáról.
Emlékezetes (a Hetek mellett a Szombat és a Vigyázó blog kimerítően foglalkozott az üggyel, valamint kifogást emelt az antiszemitizmust monitorozó Tett és Védelem Alapítvány is), hogy június 2-án a CEU-n Joseph Massad, a Columbia Egyetem professzora két előadást is tartott: egyet a Gendertudományi tanszék meghívására iszlám és szexualitás témakörében, egyet pedig a fenti diákcsoport kérésére, az izraeli–palesztin viszonyról, illetve a „Palesztinával” szolidáris mozgalmakról.
A kezdettől nyílt Facebook-szerveződés dacára ezt az előadást a CEU kommunikátorai, élén a Facebook-profilján török zászló előtt pózoló Rüll Ildikóval, zártkörűnek minősítették, és a biztonsági őrökkel távolíttatták el a teremből a külsős érdeklődőket. Mint kiderült, nem véletlenül, Massad nem hazudtolta meg magát: Izraelt sokadszor „gyarmatosító, apartheid entitásnak” nevezte, amelynek nincs létjogosultsága, ezenkívül szerinte a palesztinok „nagyot hibáztak, amikor feladták a fegyveres harcot a cionistákkal szemben”. A zsidó Soros György alapította, Ön által vezetett intézményben tehát órákon át nyílt zsidó- és Izrael-ellenes hangulatkeltés folyt, erősen terrorizmusbarát beütéssel.
A CEU első reakciói elítélték ugyan az antiszemitizmust és „minden olyan kijelentést, amely Izrael Állam megszüntetéséről szól”, hiszen tisztában vannak vele, „hogy Joseph Massad tett Izrael Állam eltörlésére vonatkozó kijelentéseket a múltban” (ez így igaz), ugyanakkor semmilyen önkritikát nem gyakoroltak, és az egyetemi autonómiára, az akadémiai meg a kutatási szabadságra hivatkoztak. Remek, akkor egy Izrael-barát CEU-csoport meghívására én is tarthatnék előadást Önöknél például arról, hogy „Miért legitimek a kelet-jeruzsálemi izraeli telepek”? Mind a ketten tudjuk, professzor úr, hogy erről szó sem lehetne, az Önök szólásszabadsága igencsak egyoldalú.
Az Ön mostani levele napokkal azután született, hogy a palesztinbarát diákcsoport teljes kiakadását fejezte ki amiatt, hogy a CEU nem állt ki eléggé mellettük, ők tehát még ezeket a sunyi és konfliktus-kerülő válaszaikat sem értékelték. Most viszont elégedettek lehetnek a CEU Diákok Palesztina Igazságáért tagjai: Ön ugyanis levelében felrúgja az előzőekben még hivatkozott tudást Massadról, és nagyra értékeli, hogy a csoport „elhatárolódott” és „nyíltan felszólalt az antiszemitizmus ellen.”
Ez azonban nonszensz, professzor úr: a csoport soha nem határolódott el Massad „anticionistaként” eufemizált antiszemita, Izrael-ellenes nézeteitől. Ön lényegében azonosul a csoport állításával, mely szerint nincs bizonyíték arra, hogy Massad a legszívesebben megszüntetné Izrael Államot. Nincs? Hát „a gyarmatosítók jogi és intézményi struktúráinak megszüntetése” mit jelent Ön szerint? Shattuck professzor közös barátunk, az internet segítségével lényegében percek alatt kideríthette volna az igazságot intézményük nagyra becsült vendégéről (kezdetnek a DiscoverTheNetwork honlap összegzését javaslom).
Joseph Massad a leghírhedtebb radikális palesztinok egyike, aki soha nem ismerte el a zsidó nemzet létjogosultságát; soha nem ismerte el a cionizmuson, tehát szerinte rasszizmuson és kolonializmuson alapuló zsidó állam létjogosultságát (és ezt nyilvánosan már 2002-ben, az Oxford Egyetemen is előadta); az Izraelt bojkottáló és megbélyegző BDS-mozgalom végső céljának is Izrael megszüntetését tartja. Ezért, és nem más okból támogatja az úgynevezett „egyállami megoldást”, tehát a zsidók kiszolgáltatott, kisebbségi létét egy „Palesztina” nevű, többségében arab államban. Massad a második világháború alatti „náci-cionista kollaborációról” delirál az Electronic Intifada, az al-Dzsazíra és más honlapokon fellelhető írásaiban.
Levelének legszórakoztatóbb része azonban az, amikor arról biztosít mindenkit, mennyire megvédte a palesztinbarát csoport azon tagját, akiket egy magyar újságíró „nyilvánosan megtámadott”. Nos, én voltam az az újságíró. És nem „nyilvánosan megtámadtam” Leah Wolfe-ot, hanem a CEU oldalán fellelhető nyilvános profilját osztottam meg Facebook-oldalamon, egy szarkasztikus kommentár kíséretében, hogy ismerőseim tudják, ki szervez gyűlöletkeltő esteket az intézményükben (ha már Ön nem figyel oda ezekre). Aztán a CEU egyik tanárával abban állapodtam meg: leveszem a kommentet, ha cserében ő eltünteti a CEU épületében kifüggesztett palesztinbarát plakátokat. Ez meg is történt.
Tisztelt Shattuck professzor, ha véletlenül kihagyta volna írásom második bekezdését megismétlem: legyen szíves kérjen bocsánatot a botrányért, majd mondjon le elnöki és rektori pozíciójáról.
(A szerző a hvg.hu munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője.)
2015. 07. 31. (XIX/31)
