Nyiszli Miklós a zsidó százezrek iparszerű megsemmisítése során a látottakat megjegyezte, s ezekről könyvében később így vallott: „Nincs itt semmi dolgom, de mégis leszálltam a halottak közé (az I. számú krematórium földalatti gázkamrájára utalt). Kötelességet érzek népem és a világ iránt, hogy ha a sors valami lehetetlennel határos véletlene folytán mégis kikerülök innen – amit józan ítélettel nem remélhetek –, mint élő szemtanú tanúságot tegyek.”
Summa cum laude tetoválással
Dr. Nyiszli Miklós 1901-ben Szilágysomlyón született, s Németországban folytatott egyetemi tanulmányokat, ahol 1929-ben orvosként diplomázott. Itt szerzett patológiai gyakorlatot, majd Nagyváradon helyezkedett el általános és törvényszéki orvosként. 1944. május végén feleségével és lányával az aknaszlatinai gettóból deportálták, május 29-én érkeztek Auschwitz-Birkenauba.
A szelektálás során előbb családjától szakították el, majd a transzport orvosai közül Mengele emelte ki, mivel csoportjából egyedül ő felelt meg az általa támasztott feltételeknek: német egyetemen végzett, kiválóan értett a kórboncoláshoz és a törvényszéki orvostanhoz. Ezzel megkez-dődött számára a több mint 7 hónapig tartó pokolbéli utazás, melynek során pótolhatatlan szaktudásának és Mengeléhez fűződő speciális viszonyának köszönhetően belelátott a legmélyebb bugyrokba is. Előbb számot kapott, majd az F-tábor kórházbarakkjának bonchelyiségébe került. Tetoválásáról így vallott: „Pusztán egy szám vagyok: A. 8450; fogoly a KZ-ben. Hirtelen egy másik aktus jut eszembe: az, amikor 15 évvel ezelőtt a breslaui Frigyes Vilmos Egyetem orvosi fakultásának dékánja ünnepélyesen kezet szorított velem, és szerencsés jövőt kívánva átnyújtotta kitüntetéses diplomámat.”
Nyiszli munkahelyéről átlátott a szomszédos cigánytáborba, ahol az ott elhelyezett kísérleti barakkban folytak Mengele ikerkutatásai, a törpenövés, valamint a nomabetegség (arcüszök) vizsgálata. Az F-tábor 12-es barakkjának primitív boncszobájából azonban, miután Mengele a helyszínen győződött meg SS-orvostársaival Nyiszli szaktudásáról, átkerült az I. számú krematórium minden igényt kielégítő modern bonctermébe. Itt a Sonderkommando tagjaként, dr. Mengele közvetlen alárendeltségében dolgozott. Főnöke számos feladattal bízta meg, mint a bonctani és laboratóriumi munka, valamint a négy krematórium (I.–IV. számúak) SS őreinek (120 fő) és sondereseinek (860 fő) orvosi felügyelete és betegellátása, majd később a gleiwitzi kerület törvényszéki orvosi teendője.
A megsemmisítésben közreműködő társaihoz hasonlóan kivételezett helyzetet élvezett (civil ruha, bőséges étkezés, saját ágy) és szabadon mozoghatott a krematóriumok között. Boncorvosként többek között ikrek, törpék és különféle degeneratív betegségekben és emberkísérletek során elhunyt, illetve meggyilkolt személyek tetemét boncolta, s az esetekről jegyzőkönyvet készített főnöke számára. Mengele kísérletei kettős célt szolgáltak, egyrészt a tiszta vérű, nordikus faj szaporításának előmozdítását, másrészt az életre méltatlan fajok, köztük a zsidók biológiai degenerációjának bizonyítását. Az utóbbiakra halottként (kihalásra ítéltként) tekintettek, s ezért megölésük nem számított gyilkosságnak. Nyiszli feladatát képezte az „érdekesnek” bizonyuló testrészek konzerválása, egyes esetekben egész csontvázak kipreparálása főzéssel és benzinfürdőben való fehérítéssel, majd a csontok összefűzésével. A leleteket „sürgős, hadifontosságú anyag” feliratú csomagként elküldték a berlin-dahlemi fajbiológiai és embertani intézetnek vagy a berlini antropológiai múzeumnak. Nyiszli jártában-keltében nyitva tartotta szemét, s agyában mindent elraktározott a látottakról.
2015. 07. 24. (XIX/30)
