Köszönöm, hogy így együtt vállaltátok az interjút, ez ritkán szokott összejönni, pedig több mint 30 éve együtt alkottok és zenéltek. Tamással ellentétben, Gyuri, te zeneiskolában kezdted, még 12 évesen. Gondolom, ilyen indítás után nem egyből az underground felé indultál el. Mi volt az első zenekarod?
Szentkirályi György: Valóban nem az underground felé indultam. A zeneiskolában Shadows-számokat tanultunk, amelyek nagyon tetszettek. Hetedikes voltam, 13 éves, amikor a Hobo Blues Band kezdett felfutni, és nagyon népszerű volt a tinédzserek körében. Aztán kaptam egy-két rock lemezt, Piramist például, és ezek is nagyon tetszettek. Otthon a bőrfotelen doboltam, gitároztam rá. Volt egy saját zenekarom a gimnáziumban, Bimetál néven, amivel először rockzenét játszottunk, aztán kicsit new wave-es stílus is volt benne. Amikor ez a zenekar feloszlott, magam álltam neki, hogy az akkori technológiának megfelelően több sávos szalagos magnóval egyedül vegyem fel zenei ötleteimet, amolyan one-man-band formájában. Minden hangszeren én játszottam.
Mielőtt bekerültél az underground világba, zenéltél a Hungáriában is, Fenyő Miklós mellett. Írtál is dalt neki?
2016. 01. 15. (XX/02)
