A havannai találkozónak természetesen önmagában a megtörténte is szenzáció volt, bár arról már évek óta lehetett tudni, hogy a színfalak mögött zajlik egy ilyen esemény megszervezése. Felmerült, hogy esetleg Pannonhalmán jöhet létre a nagy találkozó, de végül Európán kívül, félúton, de a világ másik felén találkoztak az egyházvezetők. Nem mintha a Vatikán semmilyen kapcsolattal nem rendelkezett volna a keleti ortodox világgal. Ferenc pápa, és az elmúlt fél évszázadban elődei is rendszeresen tárgyaltak a különböző ortodox egyházak vezetőivel, azóta, hogy VI. Pál pápa és Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka 1964-ben, Jeruzsálemben találkoztak egymással.
De tény, hogy az ortodox világ legnagyobb létszámú és legbefolyásosabb egyházának vezetőjével, a moszkvai orosz pátriárkával csak most került erre sor. (Az orosz ortodox egyház létszámát 100-160 millió fő közé teszik világszerte, és ezzel Kirill pátriárka több hívet tudhat magáénak, mint az összes többi ortodox irányzat együttvéve, és a kereszténység harmadik legnagyobb irányzatát képviseli, a katolikusok és a protestánsok után. Miután utóbbiaknak nincs központi vezetője, ezért elmondható, hogy a kereszténység két legtöbb hívet képviselő egyházfője találkozott egymással.)
A találkozó fontos lépés lehet a kereszténységnek – sőt a világ valamennyi vallásának – egységét szorgalmazó pápa számára. Ferenc megnyilatkozásai lépten-nyomon azt sugallják, hogy a katolikus egyház rugalmas keretet biztosít arra, hogy összefogjon minden istenhívő, spirituális embert a világon. Ebből a szempontból időszerű volt a 972 éves szkizma felszámolása az orosz ortodox egyházzal, amit be lehetett illeszteni a pápa globális társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi programjába is.
2016. 02. 19. (XX/07)
