Tudelai Benjámin a Nur ad-Dín uralma alatt álló Damaszkuszt elhagyva, a termékeny félhold ívét követve érkezett az abbászida fővárosba, Bagdadba. Onnan folytatta útját az ősi Babilon romvárosa felé. A szerző hely- és távolság-meghatározásai a Bagdadon túli helyszínek esetében azonban meglehetősen ingatagok. Beszámolója ettől kezdve nem annyira személyes útinapló, mint inkább arra tett kísérlet, hogy szubjektív tapasztalatait kiegészítse az utazás során másodkézből összegyűjtött értesülésekkel. Az arábiai zsidókról szóló leírása alapján az is megkockáztatható, hogy sem köztük, sem az útirajzában szereplő olyan távoli helyszíneken nem járt, mint Szamarkand, Tibet, Kína, India vagy Ceylon. Benjámin feltehetően a Perzsa-öbölből kihajózva az Arab-félsziget megkerülésével, Áden érintésével jutott el az afrikai partokig, és ettől kezdve ismét nagyobb hangsúlyt tesz arra, hogy saját benyomásait közölje az olvasóval.
Bábel tornya és Jehezkél sírja
„[Reszentől] egy napi utazás Babilon, amely a régi Bábel. […] Még láthatók Nevúkhadneccar [Nabukodonozor] palotájának romjai, de az emberek félnek bemenni a kígyók és skorpiók miatt. […] 3000 zsidó él itt, akik »Dániel pavilonjának« zsinagógájában imádkoznak, amely ősi hely – még Dániel emelte. Faragott kőből és téglából épült. A zsinagóga és Nevúkhadneccar palotája között áll az a kemence, amelybe Hananját, Misáélt és Azarját bevetették – e völgy [ti. Dura völgye] mindenki előtt ismert.
2016. 04. 29. (XX/17)
