Tudelai Benjámin útleírásának, Az utazások könyvének jelentőségét a korabeli zsidó történeti források szegényes volta is magyarázza. E szűkösség okára Yosef H. Yerushalmi történész professzor próbál rávilágítani Záchor című művében: „Az emlékezésre való bibliai felszólításnak […] igen kevés köze van a múltra irányuló kíváncsisághoz – írja a zsidó kollektív emlékezet kapcsán – […] Miközben rengeteg szó esik a történelem értelméről, alig akad történetírás.”
A jeruzsálemi Templom lerombolása után a rabbik arra az ígéretre építették fel jogrendszerüket, a bibliamagyarázatot és az ima szolgálatát, hogy az Örökkévaló a jövőben összegyűjti majd Izrael szétszórtjait. Mivel figyelmüket elsősorban a messiási várakozás kötötte le, a vallás sáncai mögé húzódva nem fektettek hangsúlyt a diaszpórában élő közösségek történetének megörökítésére. A babiloni vagy a jeruzsálemi Talmud is viszonylag keveset árul el e csoportok életéről vagy a nem zsidó kormányzatokkal fennálló viszonyáról. Tudelai írása – amelynek egyik feltételezhető célja éppen annak rögzítése volt, hogy az Ibériai-félszigetről száműzött hitsorsosai merre találhatnak menedéket – a fantasztikus elemek és tévedések ellenére e téren is mutat egyfajta friss, pragmatikus szemléletet.
Asszaszinok és drúzok
2016. 04. 15. (XX/15)
