Mit szól ahhoz, hogy a nagy pártok elnökjelöltjei, Hillary Clinton és Donald Trump egyaránt 70 év körüli emberek. Ha hozzávesszük a második legsikeresebb demokrata jelöltet, a 75 éves Bernie Sanderst, akkor hárman 213 évesek. Nem abszurd ez egy olyan korban, amelyben a változások és a fejlődés üteme még a fiatalok számára is nehezen követhetően gyors? Miért nincs hangosabb politikai képviselete a nagy pártokban az IT-nemzedéknek?
– Ma a legnagyobb politikai akadálya a transzhumanizmusnak és általában véve a progressziónak az, hogy bár a választók demográfiai összetétele nagyon kedvező – közel fele 35 év alatti fiatal –, ezek közül a fiatalok közül rengetegen nem szavaznak. Ezt tapasztalom a kampányom során is, arra hivatkoznak, hogy igen, az üzenet nagyon szimpatikus számukra, de elfoglaltak, nem érdekli őket a politika. Az idősebb emberek épp ellenkezőleg, ők sokkal jobban motiváltak. Nem akarom azt mondani, hogy az idősebbek feltétlenül technológiaellenesek lennének, és nem érdekelnék őket a tudományban végbemenő hihetetlen változások.
Azonban ezt mégis a fiataloknak kellene felvállalniuk, ők azonban egyszerűen nem szavaznak. Egyfajta 22-es csapdájaként érzékeljük ezt a helyzetet, mindkét oldal irányából. A célom ezért egyrészt az, hogy az időseket jobban bevonjam a technológiai kérdések és ügyek értelmezésébe, például az öregedéstudomány oldaláról. Ha nem is érdeklik őket a transzhumanista válaszok, azzal nagyon is foglalkoznak, hogy meddig élhetnek, milyen helyzetük, lehetőségeik lesznek idős korukban. Ha ilyenről hallanak, felkapják a fejüket. Nagyon nagy pénzeket is meg lehet mozdítani ezekben a témákban, ezt látjuk a gazdaságban is.
2016. 06. 17. (XX/24)
