Néhány héttel ezelőtt a The Algemeiner cikket közölt „Az Európa-bajnokságon történt tömeges náci karlendítések nyomán a francia rendőrség antiszemitizmus miatt vizsgálja a magyar szurkolókat” címmel. Az írás a brit Daily Mailt idézte, amely „néhány magyar futballhuligánról” írt, akik „náci üdvözlést gyakoroltak”. A The Algemeiner azonban már „tömeges náci karlendítésről” tudósított. Természetesen egyetlen személy részéről is elfogadhatatlan az ilyen viselkedés, és ki kell vizsgálni, illetve megbüntetni azokat, akik felelősek ezért. De nem voltak magyar szurkolók, akik „a hitleri üdvözlést gyakorolták volna, tömegesen”.
Az állítólagos tömeges incidenst a The Algemeiner arra használta fel, hogy igazolja azt a közelmúltbeli közvélemény-kutatást, amely szerint „a magyarok egyharmada antiszemita nézeteket vall”. A cikk továbbá azt is állítja, hogy a harmadik legnagyobb magyar párt, a szélsőjobboldali Jobbik „gyorsan növeli népszerűségét Magyarországon”. Ezeket a kijelentéseket többen vitatják Magyarországon, mert meglehetősen túlzónak tűnik, hogy minden harmadik magyar ember antiszemita lenne. Ami pedig a Jobbik „gyors népszerűség-növekedését” illeti, épp az ellenkezője igaz: 2014 óta a Jobbik elveszítette támogatóinak 35-40 százalékát, és 2016 júniusában 13-14 százalék körül áll a közvélemény-kutatásokban.
Miért fontos mindez? Azért, mert a téves információk elrejtik azokat a változásokat, amelyek Magyarországon az elmúlt nagyjából egy évtizedben végbementek. Igen, Magyarország felelős az összes európai ország közül a holokauszt során bekövetkezett harmadik legtöbb áldozatért. És Magyarország már tizenhárom évvel Hitler hatalomra jutása előtt elkezdte diszkriminálni a zsidó lakosságot. A háború után elmulasztottuk, hogy szembenézzünk ezekkel a gonoszságokkal. A kommunista rezsim úgy döntött, hogy teljes hallgatásba burkolja a kérdést.
2016. 07. 08. (XX/27)
