A 20. század elején még minden negyedik közel-keleti ember keresztény vallású volt. Napjainkra 11 millióan maradtak a muzulmán hívők 320 milliós tengerében. Mára – Libanon kivételével – minden országban elenyésző kisebbségben vannak. A Közel-Kelet ismét lángokban áll, a nyugati hatalmak azonban nem tulajdonítanak semmilyen stratégiai jelentőséget az ott élő keresztényeknek. A kérdés az, hogy van-e egyáltalán jövőjük a szülőföldjükön?
„De kik ők?” – teszi fel a kérdést Pascal Gollnisch, a Támogatás a Közel-Keleti Egyházaknak elnevezésű szervezet vezetője. „Bennünket, nyugatiakat meglepetésként ér a létezésük? Pedig a nyugati kereszténység létezése a nagyobb talány!
A kereszténység a Közel-Keleten jött létre – ezek a hívők az első damaszkuszi, alexandriai, antiókiai hívők örökösei. Itt már akkor virágzott a kereszténység, amikor Európában még druidák kevergették mágikus italaikat.” Az egyik ok, amiért a keleti kereszténység veszélyben van, az hogy a muszlimok folyton a Nyugattal, a „hódítókkal” azonosítják.
2016. 08. 12. (XX/32)
