Donald Trump az elmúlt évtizedek legliberálisabb republikánus elnökjelöltjeként indult a választásokon. Nem is próbált vallásos színben feltűnni: bár formálisan soha nem szakított gyerekkora presbiteriánus vallásával, és hivatalosan ma is ugyanannak a manhattani Marble College Church gyülekezetnek a tagja, de nem gyakorolja vallását. A republikánus előválasztások során is kerülte a kifejezetten vallási közösségeket és a vallásos szóhasználatot. Szívesebben beszélt általános hallgatóság előtt, miközben riválisai – leginkább Ted Cruz – sorra járták a gyülekezeteket. Amikor elfogadta Pat Robertsonnak, a keresztény CBN televíziós csatorna elnökének meghívását, akkor is inkább a szintén Robertson által alapított Regent University fórumát választotta (Donald, Ted és Pat. Hetek, 2016. március 4.).
Ezért is keltett feltűnést, hogy most egy hangsúlyozottan vallásos közösségbe ment el, hogy értékekről és hitről beszéljen, sőt még a Bibliát is idézze. A detroiti Great Faith Church (Nagy Hit Gyülekezet) túlnyomórészt fekete hívőkből álló, teljes evangéliumi, karizmatikus közösség, amely hitvallása szerint „hisz a csodákban és a jelekben”, és gyakorolja a „Szent Lélek valamennyi ajándékát”.
Egy ilyen közegben nem lehet szekuláris kampányüzenettel előállni, sem pedig távolságtartónak lenni. Trump számára megvolt a kockázat, hogy elefántként jelenik meg a porcelánboltban, de ezt sikerült elkerülnie. Olyan beszédet mondott – nagyobbrészt papírból felolvasva –, amelyet meglepő volt tőle hallani. Stílusában is visszafogott, már-már alázatos volt, olyan, aki együtt tud érezni hallgatóságával.
2016. 09. 09. (XX/36)
