Hogyan lett ön a Kádár-rendszer egyszemélyes cionista ellenzéke?
– A kádárista rendőrség szemében az Izrael iránti szolidaritás és a zsidó identitás határozott vállalása egyet jelentett a cionizmussal, de én nem tartom magam klasszikus értelemben véve cionistának. Számomra egy folyamat volt, míg a zsidó sors előli meneküléstől eljutottam a zsidó sors, a zsidó örökség tudatos – kulturális, történelmi értelmében vett – vállalásáig. Ebből természetes módon fakadt a szolidaritás vállalása. Amikor az évezredes alapokra építve megszületett a cionista állam, ez a zsidó ellenállás jelképe és a gyümölcse volt. Izrael léte cáfolta azt a képzetet, hogy a zsidóságot ellenállás nélkül, vágójuhokként lehet mészárszékre hajtani.
Beszélgettem a szovjet zsidó ellenállás hősével, Natan Saranszkijjal, aki elmondta, hogy számára 1967, a hatnapos háború hozta el ezt a fordulatot, ekkor lett tudatos „refjúznyik”, zsidó ellenálló. Önnek is ez volt a mérföldkő?
2016. 10. 07. (XX/40)
