A hanuka történelmi eseményekben gyökerező ünnep, nem szerepel a Tórában. Neve felszentelést jelent. Arra emlékeztet, hogy a zsidóság szent helyét, a jeruzsálemi Templomot időszámításunk előtt 164-ben nagy harcok árán visszafoglalták és újra felszentelték a makkabeus felkelők, akik az erőszakos görögösítés ellen küzdöttek őseik hitének szabad gyakorlásáért Júdeában.
Első pillantásra talán az a legfeltűnőbb hasonlóság a karácsony és a hanuka között, hogy a lámpagyújtás, az otthonok díszkivilágítása szerves része az ünnepnek. Annál is inkább kedvelt vonásuk, mert a kis lángok, lámpások látványa oldja a hosszú téli napok sötétségét. Mindkét ünnep közel van a téli napfordulóhoz. Az ókori pogányságnak az „újjászülető Naphoz” kapcsolódó hitvilágát figyelembe véve a zsidóságnak ezt az ünnepét a külvilág számára legkönnyebb volt a fények ünnepének értelmezni, és hasonlóképpen történt a kereszténység korai évszázadaiban, amikor a téli napfordulóhoz kapcsolódó pogány ünnepek kioltása érdekében az egyház Krisztus születésének ünnepévé tette december 25-ét, hogy előtérbe helyezze a betlehemi csillag és a világ világossága üzenetét.
A zsidóság és a kereszténység együttélésének évszázadaiban a középkorban kialakult az a szokás, hogy a karácsonyi ajándékozás mintájára hanukára ajándékot kapjanak a zsidó gyermekek, hogy ők se maradjanak ki ebből az örömből. Így a másik hasonló vonás az ajándékozás, ami a hanukának nem volt eredetileg része, de manapság a nyolcnapos ünnep minden napján szokás ajándékot adni a gyermekeknek, akik a nyolcágú hanuka-gyertyatartón (a hanukiján) minden nap eggyel több lángot gyújthatnak meg egy kilencedik, különálló gyertya segítségével, amit a gyertyatartó szolgájának (sammasnak, vagy samesznek) neveznek.
2016. 12. 23. (XX/51-52)
