Ennek hosszát a rabbinikus tradíció – egyetértésben a korai egyházatyákkal – hagyományosan hat plusz egy millenniumban, azaz hétezer évben határozta meg. Az első szakasz, az emberi szenvedéstörténet a korrigált zsidó naptár szerint a 21. század első felében, a harmincas években jár le, ami történetesen Jézus halálának és feltámadásának kétezredik évfordulója is egyben. Ha az ősi tradíció és az évszámítás pontos, akkor alig több mint egy évtizeden belül föltűnhetnek a történelem színpadán az apokalipszis lovasai.
Kronosz spirálja
Négyezer éve, Babilonban élő káldeus csillagászok alkották meg a történelem uralkodó időképének alapját, a zodiákus kereket, ami a Nap útját követve 12 csillagjegyre osztja föl az éjszakai égboltot. Ez az első ismert csillagtérkép, az összes ismert asztrológiai rendszer – nyugati, kínai, indiai, babiloni – alapja, ami annyira gyorsan terjedt el keletre és nyugatra, hogy már a 3500 éve, az i. e. 15. században íródott mózesi törvény is megemlíti, mint az ég seregeinek a tiszteletét: „Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat…” (5 Mózes 4:19)
2017. 02.10. (XXI/06)
