Több mint 20 éve indult és ma már világméretű a Családok Világkongresszusa mozgalom, több mint tíz globális rendezvényen vannak már túl. Hogyan esett most a választás Budapestre?
– Bizonyos szempontból a kiindulóponthoz tértünk vissza, legalábbis annak közelébe. Az első világkongresszust 1996-ban Prágában tartottuk. A kommunizmus összeomlása után szembesültünk azzal, milyen rombolást végzett ez a rendszer a családok terén az egész térségben. Ugyanakkor a nyugati világban is súlyos kihívások érték a hagyományos értékeket a posztmodern, baloldali ideológiák és a szexuális forradalom részéről, amelyek lassabban hatnak ugyan, mint az ateizmus rombolása, de éppúgy aláássák a család intézményét. Ebből a felismerésből származott a kezdeményezés, hogy induljon egy tudományos kutatómunka a családok védelme érdekében, amelynek az eredményeit rendszeresen nagyszabású konferenciákon is bemutatjuk. A munkába kezdetektől fogva nemcsak tudósokat, hanem lelkészeket, újságírókat és közéleti személyiségeket is bevontunk, mert nekik is nagy szerepük van abban, milyen jövő vár a mai családokra. Küldetésünknek tekintjük a természetes család védelmét – keresztényként én a bibliai családmodellt értem ez alatt, de olyan fogalmat akartunk választani, amely mindenki számára közös nevező lehet. A természetes családot tekintjük a társadalom alapegységének.
Ma sokat hallani arról, hogy túl kell lépni a hagyományos, egy férfi és egy nő szövetségén alapuló családmodellen, és az emberekre kell bízni azt, mit tekintenek családnak. Mi a válaszuk erre a kihívásra?
2017. 04.21. (XXI/16)
