A Harvey az elmúlt 12 év legnagyobb vihara volt. Majdnem háromszor akkora, mint a 2005-ös Katrina, és hatszor akkora, mint a 2012-es Sandy hurrikán. Közel egymilliárd köbméter eső zúdult rá Dél-Texas partvidékére, aminek egyik frontális áldozata a kétmilliós lakosságú Houston volt, ahol több tízezren váltak ideiglenesen hajléktalanná, miután a földuzzadt folyók kiléptek medrükből a város utcáira. Augusztus 28-án a beázott házakból már áramlani kezdtek az emberek az óvóhelyekre. A legtöbb embert – közel nyolcezret – a Lakewood csarnoktól alig öt kilométerre található houstoni kongresszusi központ tudott befogadni, amelynek erre a célra használható alapterülete hatszor nagyobb a gyülekezeti háznál.
„Soha nem zártuk be a kapuinkat, végig kapcsolatban voltunk a városvezetéssel, akik tájékoztattak minket arról, hogy a hivatalos menedékhelyek kapacitása még elegendő” – nyilatkozta Don Iloff, a közösség szóvivője a CBN keresztény televíziónak, majd hozzátette, hogy így is fölajánlottak néhány száz férőhelyet a második emeleten, a küzdőteret ugyanis szerinte bármikor elönthette az ekkor még emelkedő vízszint. Erről később fotókat is közzétettek, amelyeken jól látható, hogy a háromméteres árvízvédő fal tetejét már megközelítette a víz szintje, és ezen a negyven centin átfolyva már akadálytalanul bezúdult volna a csarnok belsejébe (lásd képünket a csarnokot védő árvízi töltésről). Iloff szerint emiatt döntöttek úgy, hogy a csarnokuk helyett inkább más menedékhelyeket javasolnak az otthonukat vesztett embereknek.
Ez a félelem nem volt alaptalan. Az Allison trópusi vihar után 2001-ben, az akkor még a Houston Comets kosárlabdacsapat otthonaként üzemelő stadion igazgatója, Jerry McDonald lezárta a létesítményt, mert „több mint egy méter magasan állt a víz a küzdőtéren”. Egy helyi lakos, Chris Sprauer a Facebookon kommentálta az aktuális helyzetet: „Maga a gyülekezet nem tudom, hogy beázott-e, de minden odavezető úton áradás van. Víz alatt van a 45-ös, a 10-es, a 610-es, a 69-es és az 59-es út is.” Osteen az ABC Newsnak azt nyilatkozta, hogy nem kibújni akartak a segítségnyújtás terhe alól, hanem tisztán biztonsági okokból hozták meg ezt a döntést. Mivel délutánra a víz elkezdett apadni, ezért a „ki kellett volna – nem kellett volna kinyitni” vita hamar meddővé vált, hiszen a bizonyíték szó szerint kifolyt Joelék érve alól, így már csak fotók maradtak, amelyekről persze vég nélkül lehetett vitatkozni és magyarázkodni. Bár az áradás veszélye megszűnt, utána egy olyan országos botrány maradt hordalékként, amire senki nem számított a kissé kaotikusan reagáló Lakewood-stábban. Hiába nyitottak ki később, másnapra már a címoldalakon szerepelt a dúsgazdag keresztény közösség és annak pásztora, aki képes volt a szükség idején bezárni kapuit a menedékkérők előtt.
2017. 09.08. (XXI/36)
