Az Ivy League (Borostyán Liga) nyolc elit magánegyetemet (Brown, Columbia, Cornell, Dartmouth, Harvard, Princeton, Pennsylvania, Yale) foglal magába. Hetet eredetileg többségében keresztény világnézetű, Bibliában hívő protestáns (kálvinista, baptista vagy metodista) mecénások alapítottak még a 17-18. században.
A rendkívüli presztízsű ligába egyetlen egyetem tudott utólag bekerülni, a jó száz évvel később, az amerikai polgárháború után, 1865-ben létrehozott Cornell Egyetem.
Amilyen későn indult, a Cornell olyan gyorsan felzárkózott: az intézmény 46 Nobel-díjas tudóst, valamint 14 kortárs milliárdost adott, és ha összegyűlne az összes jelenleg élő öregdiák, a partin 245 ezer emberre kellene teríteni. A keleti part egyik gyöngyszemének alapítója és első elnöke a sorozatunk előző részeiben már említett Andrew Dickson White volt, a Tudomány történelmi harca a teológiával a keresztény világban (A History of the Warfare of Science with Theology in Christendom) című, 1896-ban megjelent mű szerzője. Bár Dickson áltudományos könyvéről azóta kiderült, hogy számos idézett forrása és megállapítása a képzelet műve vagy szándékos hamisítás, az általa közvetített ideológia – miszerint a tudomány mindig harcban állt a teológiával – ma is meghatározó az egyetemi és akadémiai elit körében, sőt a közvélemény előtt is.
2017. 12.08. (XXI/49)
