Kánaán, Izrael, Júdea, Palesztina – történelmi elnevezések kavalkádja, amelyben nemhogy egy laikus mai újságolvasónak, de szakavatott történésznek is nehéz eligazodnia. Márpedig érdemes egy próbát tenni, mivel a történelem ezúttal sok érdekes, mára szóló tanulsággal szolgál.
Bár a rómaiak Kr. u. 70-ben, az első zsidó háború csúcspontjaként lerombolták Jeruzsálemet és a Templomot, sem az anyaországban, sem a diaszpórában nem került sor zsidókat és a zsidó vallást kollektíven büntető és elnyomó intézkedésekre. Eltekintve attól, hogy a zsidó felkelés leverése után hatalomra jutó Flavius-dinasztia bevezette a zsidóadót, amit minden „zsidónak és zsidó módra élőnek” nemre, korra, státuszra való tekintet nélkül be kellett fizetnie a római államkincstárba, a zsidók szabadon gyakorolhatták vallásukat. Egészen más volt azonban a helyzet Kr. u. 136-ban, a Bar Kochba vezette felkelés leverése után! A csak Júdeára – vagyis egy körülbelül Vas és Zala megyényi területre – korlátozódó lázadás több mint három éven keresztül a fél római hadsereget lekötötte, ami érthető módon felbőszítette a zsidókkal amúgy sem rokonszenvező Hadrianus császárt. A görög vallás, filozófia és különféle pogány misztériumok iránt rajongó imperátor sokszorosan állt bosszút a nagy nehezen legyőzött zsidókon: Júdeát szinte teljesen elpusztította; a zsidó civil lakosságot tömegesen adta el rabszolgának; betiltotta a Tóra olvasását, a rabbivá avatást, de még a zsidó módra történő házasodást is;
Jeruzsálemet – melynek nevét Aelia Capitolinára változtatta – római rítus szerint újraalapította, kitiltva onnan az összes zsidót; és végül, a tartománynak a Syria Palaestina (Szíria Palesztina) nevet adta.
Precedens nélküli a Római Birodalom történetében, hogy egy tartomány őslakóiról nyert elnevezését – akár egy lázadás következményeképpen – a rómaiak megváltoztatták volna! Pedig a gallok is nemegyszer fellázadtak Galliában, a germánok Germaniában, a pannonok Pannoniában, a britek Britanniában – „egyedül Iudaea, amely a zsidókról (Iudaei) nyerte nevét, szűnt meg létezni a római kormányzat számára a Bar Kochba-felkelés leverését követően” – írja a neves német ókortudós, Werner Eck. A névváltoztatást az sem indokolhatta, hogy a zsidó lakosság száma a háború után radikálisan lecsökkent: ugyanez megtörtént Pannoniában és Daciában is, a tartományok neve mégis megmaradt.
hetilap
hetilap
