Manapság sok összetevőjét vizsgálják annak, hogyan tudunk igazán egészségesen élni. Újabb és újabb összetevők és fogalmak kerülnek be a látókörünkbe, amelyekre étkezési tanácsadók igyekeznek felhívni a figyelmünket. Szemmel láthatóan a modern, rohanó életet – amelyben az étkezésünk gyakran a buszmegállóban begyűrt péksüteményből áll – nem kedvez az emberi szervezetnek. Ha szeretnénk változtatni, nem árt megismerni a glikémiás index (GI) fogalmát is.
A glikémiás index tulajdonképpen egy viszonyszám. Azt mutatja meg, hogy az elfogyasztott szénhidrátok milyen gyorsan emelik meg a vércukorszintet (a glükózhoz képest). Ezek alapján megkülönböztethetünk lassan, illetve gyorsan felszívódó szénhidrátokat. Amit elfogyasztunk, hamarosan elkezd felszívódni. A bevitt szénhidrátból a szervezetünk glükózt képez (ami a sejtjeink energiaforrása). A glükóz bekerül a véráramba (emelkedik a vércukorszint), majd az inzulin segítségével bejut a sejtjeinkbe. Ha olyan ételt ettünk, amelynek magas a glikémiás indexe – azaz gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmaz –, a vércukorszintünk hirtelen fog megemelkedni, majd hirtelen fog leesni, és újra „ránktör” az éhség. Ha viszont alacsony glikémiás indexű ételt fogyasztunk (lassan felszívódó szénhidrátok), a glükóz sokkal lassabban jut be a véráramba, és egyenletes vércukorszintet biztosít.
A nyers, még el nem készített ételek (és néhány pékáru) GI-besorolása nem egységes. Általában három, de előfordul, hogy négy kategóriába sorolják az ételeket (1-től 100-ig terjedő skálán): alacsony, közepes, magas, és esetleg nagyon magas GI. De ezen belül már kisebb-nagyobb eltérésekkel találkozhatunk. Az biztos, hogy a zöldségfélék az alacsony glikémiás indexű ételek közé tartoznak, kivéve a burgonyát, a sütőtököt és az édesburgonyát. Ha tehát sok zöldséget fogyasztunk, biztosan nem fogunk mellé.
2018. 04.27. (XXII/17)
