hetilap

Több mint száz évvel ezelőtt egy Kil Shon-ju nevű presbiteriánus vezető a gyülekezetében tartott éves Biblia-konferencián a pulpitus mögött nyilvános bűnbánatba kezdett. A Józsué könyvéből olvasott fel idézeteket, Ákán bűnéről beszélt. Saját bűnvallását egy tucat másik követte a keresztény vezetők részéről, majd a több száz fős hallgatóság is meghatottan Isten bocsánatát és segítségét kérte. A drámai megtéréshullám futótűzként terjedt a térségben, a századfordulót követő ébredésben koreaiak százezrei adták át életüket Istennek. A misszionáriusok körében innentől kezdve a városra csak úgy hivatkoznak, mint a „Kelet Jeruzsálemére”. A Koreai-félsziget északi fővárosában, Phenjanban járunk.

Ma szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy abban a fővárosban, ahol ma a kommunista vezérek megingathatatlan kultusza nem tűr meg semmilyen istenhitet, egykor keresztény templomok, iskolák, kórházak, egyetemek sora állt. Korabeli feljegyzések szerint keresztek sokasága tarkította Phenjan látképét. Az 1900-as évek eleje óta viszont nagyot fordult a világ, a Kim-dinasztia örökös vezetői „áldozatos” munkájának köszönhetően Észak-Korea már 17. éve szerepel a legkegyetlenebb keresztényüldözők listájának első helyén.

A távol-keleti diktatúra jelenleg mindössze négy államilag elismert templomot tűr meg, mintegy kirakatként, az országban. Ezenkívül mindennemű keresztény vallásgyakorlat tiltva van, súlyos ítélet vár mindazokra, akik földalatti közösségekbe szerveződve igyekeznek, ha nem is terjeszteni, de legalább megélni hitüket. Merthogy vannak ilyen titkos csoportok, nem is kevesen. Az Open Doors keresztényüldözéssel foglalkozó amerikai szervezet információi szerint mintegy 300 ezer keresztény élhet jelenleg is a 25 millió lakosú kommunista államban.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek