Pedig a forradalom utáni hatalmi bosszú minden mérce szerint keményebb volt a hírhedt haynaui megtorlásnál. Bár mind Ferenc József császár, mind pedig a Kádár Jánost hatalomba juttató szovjet vezetés szabad kezet adott a bukott forradalom utáni leszámolásra, a kommunista vérbírák legalább kétszer annyi embert végeztettek ki, mint az osztrák tábornok. A megtorlás időben is sokkal hosszabb volt: Haynau báró 1849. július 1-től kapott statáriális hatalmat a császártól, de kereken egy évvel később, 1850. július 8-án az uralkodó fel is mentette a túlzott kegyetlenkedései miatt közgyűlölet tárgyává lett táborszernagyot. Amikor Ferenc József visszahívta a Magyarországon állomásozó császári csapatok éléről, 200 ezer forint készpénzzel és jelentős mennyiségű államkötvénnyel méltányolta véres szolgálatait. Leváltásakor parancsnoka, Joseph Radetzky császári tábornagy azt mondta róla: „Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni.”
A hazugság rendszere
A magyar társadalom Kádár János és árulótársainak rémuralmától nem szabadult meg ilyen gyorsan. A megtorlások már hetekkel a forradalom leverése után elkezdődtek, és több mint négy éven át, egészen 1961-ig tartottak. Kádár nemcsak Nagy Imrének, hanem az egész magyar társadalomnak hazudott, amikor 1956 novemberében még támogatta a munkástanácsok fennmaradását, tárgyalt a vezetőikkel, ígéreteket tett arra, hogy az új hatalom nem fog bosszút állni a forradalmárokon.
2018. 06.22. (XXII/25)
