George Washington 1732. február 11-én született. Az amerikai gyarmatok ekkoriban hűséggel kapcsolódtak Londonhoz, a kereskedelem és a kultúra szoros kötelékeivel. Ám az anyaország és a kolóniák között fokozatosan megromlott a kapcsolat. A korona által megbízott kormányzók lenézték a gyarmatokon élő alattvalókat. Az amerikai tiszteknek a hadseregben is gyakran megaláztatásokat kellett elszenvedniük angol társaiktól. A földbirtokosokat ellátó brit kereskedők pedig kihasználták a nagy távolság és az információ lassú áramlásának előnyeit – és rendszerint átverték amerikai megrendelőiket. George Washington, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson és a többi alapító atya fokozatosan váltak a teljes körű függetlenség híveivé.
Édesapja halála miatt George nem fejezhette be iskoláját, és a többi, híres alapító atyával ellentétben egyetemi végzettséget sem szerzett. Ezért ő mindig is provinciálisabb maradt náluk, az európai kultúráról is csak másodkézből szerzett információt. Olvasással képezte tovább magát, idővel hatalmas könyvtárral rendelkezett. A könyvekkel kapcsolatban megjegyezte: „
A könnyed olvasmányok – a csekély fontossággal bíró művek – ugyan pillanatnyi szórakozást adhatnak, de semmilyen maradandó hatásuk nincs.”
Washington és édesanyja között mindvégig fennállt egy hidegség, egyfajta csendes ellenségeskedés. Hiperkritikus anyja mellett George roppant érzékennyé vált a kritikákra, és egész életében sóvárgott az elismerésre. A fiú emiatt túlszabályozta a saját személyiségét. Heves érzelmek dúltak benne, de ezeket roppant önfegyelemmel képes volt elrejteni. Ha anyja került szóba, mindig érzelmi vihar kerekedett benne, amelyet csak nagy nehezen tudott lecsitítani. Mivel eltiltotta magát attól, hogy dühét és felháborodását kifejezze, meggyőződésévé vált, hogy a csend és a rezignáltság a férfiasság és az erő jelei.