Európa egyedülálló fejleményei, társadalomfejlődése, a szabadság intézményesült formái (s ezzel összefüggő szellemi és tárgyi leleményei) nem pusztán az antik demokrácia eszményének hatására alakultak ki: „az európai társadalom minden olyan eszméjének vagy önképének genealógiai értelmezése – írja Bronisław Geremek –, amely hivatkozik ugyan a görög-római ókorra és a felvilágosodásra, de kiiktatja a keresztény középkorra és annak az európai civilizáció kialakulásában játszott szerepére való emlékezést, vagy tudatlanságról, vagy elfojtásról tanúskodik”.
A vallási tényezőknek a modernitás kultúrájának, intézményeinek létrejöttében betöltött szerepét szem elől tévesztő, közkeletűvé vált elképzelés a kulturális emlékezetkutatás nyomán némileg más megvilágításban látszik. Jan Assmann szerint a kivonulás Egyiptomból és a szövetség „nemcsak az első forradalmat jelenti, hanem azt is, hogy egy népnek először adtak alkotmányt is. Ez a történelem olyan aspektusa, amit benyomásom szerint nyugati perspektívából kevéssé vesznek figyelembe. Ezt mindig Athénnal és demokráciájával hozzák összefüggésbe (…), holott ennek az alapításnak a 17–18. században legalább akkora jelentősége volt. Ekkor nem Arisztotelészre, hanem JHWH-re hivatkoztak, ha a királyságot a korlátaira emlékeztették”.
2018. 10.05. (XXII /40)
