A Kr. u. 2-3 században növekvő korakeresztény gyülekezetek fejlődésére a legnagyobb fenyegetést nem az üldöztetés, vagy a filozófiai iskolák kritikája jelentette, hanem a keresztény és a filozófiai tanokat saját érdeke szerint felhasználó gnosztikus irányzatok terjedése. Ezek a tanok a gyülekezeteket belülről kezdték el bomlasztani. Továbbá az ebben az időszakban elkezdődő és egészen a negyedik századig húzódó teológiai viták is megosztották az akkori kereszténység szellemi egységet. Ezek egyik része a húsvét időpontjával voltak kapcsolatosak: a keresztények a zsidó naptár alapján niszán 14-én ünnepeljék a húsvétot, a hét napjaitól függetlenül, vagy niszán 14-ét követő vasárnap?