„A Hit Gyülekezete tevékenysége, a bemutatott szervezeti szabályzat, annak minden részlete kétséget kizáróan bizonyította a döntéshozatalra most jogosult számára – vagyis számomra – azt, hogy tevékenységükben nincsen semmi törvénysértő, ellenkezőleg, azokkal az erkölcsi értékekkel, amelyeket képviselnek, tevékenységük eredményeivel az ország gazdagodását is képesek szolgálni.” – ezekkel a szavakkal indokolta Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal (AEH) elnökhelyettese az állami elismerésről szóló döntést a Hit Gyülekezete vezetőinek 1989. május 26-án.
A találkozót – és benne a fenti nyilatkozatot – Vitézy László rendező az 1989-ben forgatott Hit című dokumentumfilmje megörökítette. Amikor a forgatás 1988 telén elkezdődött, a készítők – és az érintettek – sem tudták, hogy a bemutatni kívánt illegális karizmatikus közösség alig fél év múlva állami elismerést kap. Sőt, a film első felében az ÁEH osztályvezetője még egy korábbi, elutasító határozatot olvas fel, amely szerint „a Hit Gyülekezete néven működő vallási közösség tevékenysége nem egyeztethető össze társadalmi berendezkedésünkkel”.
A gyors fordulat tudatos stratégiaváltásra utal. Vörös Géza történész a Rubiconban tavaly írt cikkében felidézi, hogy 1989. április 16-án az állambiztonsági vezetők parancsnoki értekezletén Horváth József vezérőrnagy továbbra is az egyházak hosszú távon történő megszűnését prognosztizálta, annak ellenére, hogy kénytelenek elviselni a jelenlétüket. „Számítsunk arra, hogy a nyugodt, kiegyensúlyozott társadalmi légkörhöz és az átmeneti időszak feszültségeinek »levezényléséhez« partnerként kell az egyházakkal számolni” – mondta a Belügyminisztérium III/III csoportfőnökség vezetője.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »