Az Adria északkeleti szeglete korán felkeltette a terjeszkedő Római Köztársaság figyelmét. A légiók a Kr. e. 2. században dél felé meghódították Karthágót, keletre pedig Macedóniát és a görög félszigetet. Mindez felértékelte a tengeri útvonalak jelentőségét, így ennek köszönhető, hogy a római szenátus döntése nyomán a várost vezető triumvirátus, Publius Cornelius Scipio Nasica, Gaius Flaminius és Lucius Manlius Acidinus Fulvianus megalapított egy új coloniát Észak-Itália és a Balkán határán. A helyszín katonai és kereskedelmi szempontból is stratégiai jelentőségű volt: északról a Júliai-Alpok nyújtott védővonalat a településnek, amely dél felé tengeri kijárást kínált a mediterrán térség, kelet felé pedig szárazföldi kaput nyitott az új provinciák, Illíria és másfél évszázaddal később Pannónia irányába. A vízellátást bővízű folyók, a tengeri védelmet a partvidéket szegélyező szigetek és lagúnák biztosították.
Trónbitorló császárok végzete
2019.08.02.(XXIII/31)
