George Orwell és a Black Mirror sci-fi-sorozat előtt 1850 évvel Patmosz szigetén János apostol előre írt egy olyan jövőbeli társadalomról, amelyben egyes polgárokat kizárnak az alapvető tevékenységekből: nem adhatnak és nem vásárolhatnak semmit. Ennek a disztópiának az értelmezésénél általában azt keresik, hogy ki vezethet be ilyen rendszert, illetve milyen technológiával azonosítják majd be az állampolgárokat. Számtalan könyv igyekezett – eddig hiába – egzakt választ adni arra, hogy ki lesz majd a „fenevad”, és mi lesz a „fenevad bélyege”.
Ugyanakkor János disztópiájának legalább két vonatkozása a 21. század elején szinte észrevétlenül megvalósul: a készpénz nélküli gazdaság (amelyről korábban többször írtunk, legutóbb itt: A pénz metamorfózisa. Hetek, 2019. január 11.), illetve az áruk és szolgáltatások vásárlásának feltételhez kötése. Ez is konkrét realitás már: csak idén már 25 millió alkalommal tagadták meg a kínai közlekedési cégek a vasúti, illetve repülőjegy-vásárlást olyan állampolgároktól, akik a kedvezőtlen „társadalmi pontszámuk” miatt feketelistára kerültek. A kommunista kormányzat 2014-ben indította el a kísérleti módszert, amelynek célja, hogy 2020-ra minden egyes állampolgárról rendelkezésre álljon egy olyan aggregált értékszám, ami meghatározza a társadalmi pozíciójukat, mozgásterüket és életkörülményeiket.