Az idei választásokon áprilisban és szeptemberben is indult olyan párt, amely nyíltan támogatta a zsidó Szentély felépítését a Templom-hegyen. Bár nem jutottak be a kneszetbe, így is több tízezren szavaztak rájuk. A jobboldali parlamenti pártokban is vannak olyan politikusok, akik támogatják a zsidók számára az imádkozás jogának a biztosítását. Hogyan értelmezi Ön ezt a folyamatot?
– Személyesen és szakmai szempontból is támogatom a Harmadik Templom felépítését, mint amely az imádkozás háza lehet minden nép számára. A Templom-hegy körüli konfliktus ma sokkal inkább emberi jogi, mintsem vallási kérdés. A muszlimok az egyetlen olyan csoport, amely számára a Hegyen biztosított az imádkozás joga, vagy akár csak az, hogy bármilyen vallási tárgyat felvigyenek oda. Amikor Izrael 1967-ben egyesítette Jeruzsálemet, egyetlen mecset volt a Templom-hegyen, az ezüstkupolás al-Aksza. Ma ezzel szemben öt különböző mecset működik ott, beleértve az aranykupolás Szikladómot, azt az emlékművet, amit egy muszlim uralkodó szándékosan oda épített, hogy elfedje vele a legszentebb helyet, ahol egykor a zsidó templom szíve állt. Mind a nemzetközi, mind pedig az izraeli jog kimondja a vallások egyenlőségét. A jelenlegi status quo – amit az Oszmán Birodalom jogszabályai alakítottak ki – ellentétes ezekkel a nemzetközi jogi elvárásokkal. És a Templom-hegyet ellenőrző hatóság, a Waqf még ezt a muszlimok felé elfogult status quót is folyamatosan megsérti.
A nemzetközi közösség jelentős része megszállónak tartja Izraelt mindazokon a területeken, amelyeket az 1967-es háború után vont az ellenőrzése alá. Ezek közé tartozik Kelet-Jeruzsálem, és ezen belül a Templom-hegy is. Hogyan változtatható meg a közvélekedés?
2019.10.11. (XXIII/41)
