Amikor Szenes Anikó 1921. július 17-én megszületett Budapesten, Magyarország történelmének egyik legsötétebb és legreménytelenebb időszakát élte. Éppen csak kezdett kilábalni az első világháború poklából, amely hazánk számára a hadüzenettől a békekötésig közel hat évig tartott.
Mindeközben a magyar társadalom átélte, hogy fiatal, egészséges és erős férfiak százezrei vesztették életüket a frontokon, vagy rokkantak meg egy életre. A városok és falvak utcáin nem lehetett nem találkozni hadirokkantakkal. Az ország lakossága átélte a történelmi Magyarország szétesését és a Tanácsköztársaság vörös-, illetve a Nemzeti Hadsereg fehérterrorját.
A Horthy Miklós kormányzó által kinevezett küldöttség aláírta a békeszerződést Trianonban. 1920 őszén a Magyar Országgyűlés meghozta a nemzetiségeket sújtó oktatási törvényt, a numerus clausust. Közben a bel- és külpolitikai bizonytalanságot erősítette IV. Károly, a volt király két visszatérési kísérlete a trónra. Az újonnan létrejött nemzetállamok, Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia), az úgynevezett kisantant, politikai és katonai szövetséggel szigetelték el Magyarországot külpolitikailag.
Anikó azonban már a konszolidáció éveiben nőtt fel. Apja, Szenes Béla újság- és drámaíró polgári jólétet tudott teremteni családja számára egészen haláláig, ami Anikó hatéves korában következett be. Az anya, Salzberger Katalin nevelte Anikót és a testvérét, Györgyöt. Igyekezett biztosítani nekik a lehető legjobb oktatást. Így lánya a református Baár-Madas Gimnáziumba iratkozott be, amely felekezeti jellege ellenére fogadott katolikus, evangélikus és zsidó diákokat is, bár ezeknek dupla tandíjat kellett fizetniük az oktatásért.
