A Kossuth Rádióban jelentette be a miniszterelnök a kormány jövőbeli családpolitikai irányát: „Szeretnék a magyar nőkkel, a magyar hölgyekkel kötni egy megállapodást a magyar jövőről.” A demográfia és a családok ügyét az Orbán-kormány régóta prioritásnak tekinti. Egyedülálló volt abban, hogy az egész Európát sújtó demográfiai krízisre fókuszálva nem a melegházasság, hanem a tradicionális család védelmének elsődlegességét hangsúlyozta.
A miniszterelnök álláspontja évek óta az, hogy a népességfogyást kizárólag családpolitikai eszközökkel meg lehet állítani, és a termékenységi rátát (az egy szülőképes korú nőre jutó átlagos gyerekszámot) a jelenlegi 1,5-ről 2030-ra 2,1-re lehet megnövelni, miáltal biztosíthatóvá válik a társadalom természetes reprodukciója.
Ezt az elképzelést több okból is vitatják a demográfusok, egyrészt azért, mert a szülőképes (15–45 éves) korosztály létszáma folyamatosan apad, összetétele öregszik. Ezért, ha el is érnénk a 2,1-es arányszámot, azt egyre kevesebben teljesítenék, így a népességfogyást ez önmagában legfeljebb lassítani tudná. Másrészt a népességszám alakulásában a születésszám mellett egyéb tényezők is közrejátszanak, legfőképp a halandóság és a vándorlás. Átgondolt szakpolitikák – különösen az egészségügyre, a kivándorlásra, valamint a bevándorlásra kidolgozott koncepciók – nélkül a népességfogyást nem lehet lelassítani, pláne nem megállítani. A statisztikák fényében a népességfogyás folytatódása elkerülhetetlennek látszik, és a kérdés valójában az, hogyan lehetne minél inkább lefékezni annak ütemét, azaz a társadalom fenntarthatóságát biztosítani. (Ld. bővebben: Interjú Kapitány Balázzsal, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettesével – Hetek, 2017. 10. 06.)
2018. 05.11. (XXII/19)
