A magyar társadalom túlnyomó többségé öt évtized óta nem vállal kettőnél több gyermeket. Sőt, mára már a kétgyermekes modell dominanciája is eltűnt, miközben stabilan emelkedő trendet mutat a gyermektelen, illetve egygyermekes nők aránya. A megállíthatatlan trend okait elemezve Mihályi Péter közgazdász nemrég publikált tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy kétséges, mennyire lehet a születésszámot bármilyen állami támogatással tartósan megnövelni. Elemzéséből a teljesség igénye nélkül emelünk ki néhány elgondolkodtató részletet.
Mihályi a családtámogatások eredménytelenségét elsősorban azzal indokolja, hogy a gyermekvállalási kedv alakulása alapvetően nem anyagi helyzet kérdése, hanem sokkal inkább a hagyományos értékrend felbomlását kísérő, a 20. századi modernizációs folyamatokhoz köthető: mindenekelőtt a fogamzásgátlás elterjedéséhez és a társadalom egészét lefedő nyugdíjrendszerek kialakulásához. A közgazdász emlékeztet arra: a garantált öregségi nyugdíjnak eleve van egy szülésellenes hatása, mivel lényegében megszünteti az idősek ráutaltságát az utódaikra.
A garantált nyugdíjnál is jelentősebb hatást tulajdonít a fogamzásgátló tabletták elterjedésének a ’60-as évektől, ami a női emancipáció katalizátorának számított a modern társadalmakban. Mint közismert, a korábbinál biztonságosabb és humánusabb családtervezés lehetősége megkönnyítette a nők tömeges munkavállalását, illetve mind jelentősebb beáramlását a felsőoktatásba, innen datálódik a gyerekvállalás életkorának kitolódása (a nőknél is, de a férfiaknál különösen), illetve a születésszám, majd a házasságkötések számának csökkenése is.
2020.02.28. (XXIV/09)
