Állunk a lakásban, és igazgatjuk egymáson az orvosi maszkot. Kora reggel van, hideg. Csak húsz fokot ír a telefonom, ez Kairóban nyáron hűvösnek számít. Kora délutánra majd negyven fok párol mindenkit a sivatag által befestett betonépületekben a harmincmilliós városban.
Készülődünk, mert mennünk kell. A feleségemen nem nagyon látok feszültséget, én kellőképpen ideges vagyok. Nem akarom, hogy rá is átragadjon, inkább hívom a taxit. Kettőnk közül nekem van több ismeretem az egyiptomi bürokrácia működéséről, ezért van gyomorgörcsöm. Sok mindent lehet mondani róla, kivéve azt, hogy egyszerű. Több mint tíz éve élek ebben az országban. Olyan még nem fordult elő, hogy bármi flottul menjen. Ha hivatalba kell menni, jobb, ha egyhetes programra készül az ember.
a milliomos azt mondta, öngyilkos lesz, ha az emberek nem mennek vissza a gyárakba.