hetilap

Nem volt strici, nem árult drogot és embert sem ölt, de ezeken kívül a bűnözői lexikonból A-tól Zs-ig szinte mindenben benne volt már András, akit valójában nem így hívnak, de nevét saját kérésére megváltoztattuk. „Valamilyen szinten Isten mindig is jelen volt az életemben. Persze nagy volt a kontraszt az érzéseim és a cselekedeteim között, de a hit mégis ott munkált bennem mélyen. Ha pedig a családi körülményeimet nézzük, akkor valójában semmi sem indokolta azt, hogy az életem jelentős részét börtönben töltve kelljen leélnem” – vág rögvest a közepébe a 47 éves férfi, miközben az utolsó finomításokat végzi a börtönkápolna háromsoros „padsorán”. Azt mondja, nagyon jó anyagi körülmények között nőtt föl, elit iskolába járt, szerető családban nevelkedett, mindezek ellenére hatévesen mégis túl volt már az első betörésén. Ráadásul egyből főszerepet kapott benne.

„Egyedül én fértem be az ablakon, így nekem kellett kinyitni a ház ajtaját. Matchbox és legó volt az első szajrém”

– emlékszik vissza András, aki ezt követően még több mint két évtizedig hajszolta az élvezeteket. „Sohasem nélkülöztem semmit, tehát nem a pénzért követtem el azt, amit. Egyszerűen csak nem tudtam már abbahagyni. A kettős élet olyan izgalmat jelentett, ami – akkor még úgy éreztem – végérvényesen rabul ejtett. Egy idő után pedig eljutottam egy olyan szintre, ahol egy balhé már nagyobb extázist okozott, mint a megszerzett anyagiak. Mintha drog lett volna: hajszoltam az akciót, vágytam az adrenalinra.”

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek