Robert Merle 1908 augusztusában látta meg a napvilágot, a Merle család harmadik gyermekeként. Édesapját, Felix Merle-t, aki katonai tolmácsként dolgozott, az I. világháború kitörése után, annak ellenére, hogy nem tudott törökül, a Dardanellákhoz küldték katonai szolgálatba, ahol halálosan megbetegedett, és 1915 szeptemberében el is hunyt. Ez a tragédia az akkor még csak hétéves Robertet olyan mélyen megrázta, hogy regényei főszereplőit jellemzően hasonló családi múlttal ruházta fel: olyan férfiképet festett róluk, akik korán vesztették el édesapjukat. Talán így próbálta feldolgozni és megérteni azt a hiányt és fájdalmat, amit édesapja halála okozott benne.
Eugene, a megözvegyült édesanya a csekély hadiözvegyi nyugdíjából aligha tudott volna bármilyen jövőt biztosítani gyermekeinek. Egyetlen kitörési lehetőséget a tanulásban látta: Robert Merle-t és testvéreit fizetős polgári gimnáziumba íratta, amelyet hadiárvák esetén az állam finanszírozott. Roger, Christiane és Robert, a három testvér így került három külünböző bentlakásos intézménybe (hármuk közül tanulmányaikat tekintve Robert teljesített a legkiemelkedőbben). Nővére korai halála ugyancsak megviselte a fiatal gimnazista fiút, a gyász fájdalmával a tanulásba menekült: országos tanulmányi kitüntetést szerzett, 1926-ban pedig kiváló minősítéssel leérettségizett. Tanulmányait egyetemi előkészítőben folytatta, majd azért, hogy az angol nyelvtudását fejlessze Angliába költözött.
Az író karrierje először a középiskolai oktatás irányába indult el.
2023.04.21. (XXVII/16)
