hetilap

Hazánk bőven nyújt lehetőséget a természetközeli élményekre, hiszen az ország területének 22 százalékát erdő fedi. Ez több mint 2 millió hektárt jelent, ami 60 százalékban állami tulajdonban áll. Bózsó Gyulával, az Ehető Erdő projekt megálmodójával és létrehozójával beszélgettünk arról, mit is rejt magában ez a kifejezés. Elmondása szerint az erdei ételek felhasználását népszerűsítő kezdeményezése egyrészt a tiszta forrást jelenti, mivel az erdőt nem mérgezik permetszerek, és magában rejti az egészség megőrzését is, mivel az erdőben lévő növények 99 százaléka gyógynövény, és szabadon elérhető mindenki számára.

 A járvány után egyre többen kezdték felkeresni a hegyeket. Mi az erdészek tapasztalata: a szükségszerűség tette népszerűvé a túrázást? Tartós tendencia alakult ki vagy visszarendeződni látszik?

Szerencsére az erdő szeretete tartósnak bizonyul. Aki egyszer belekóstol az erdőbe, az örökre rabjává válik! Rengeteg feketeöves túrázóval találkozunk napjainkban is, akik számára már evidencia, hogy az erdei rekreációs helyszíneket nemcsak használni, de óvni és védeni is kell. Ők azok, akik soha nem fognak szemetelni a természetben, hiszen amit megszerettünk és megismertünk, azt védeni is sokkal jobban fogjuk!

Névjegy

Bózsó Gyula okleveles erdőmérnök, író. Számtalan ökoturisztikai fejlesztés, szakmai és turisztikai könyv révén nemcsak Miskolc, hanem az egész észak-magyarországi régió természeti és kulturális értékeinek gya­rapításához is hozzájárult. Szakmai vezetése mellett jött létre a világviszonylatban is első és egyedülálló lillafüredi hibridmozdony és a 2022-ben az Év kilátója címet elnyerő Zsófia-torony is. Ötletgazdája a magyar arborétumok napjának, továbbá jegyzett szerzője a Miskolc, Az ERDŐ finom és az Ehető ERDŐ című könyveknek is. Az erdei ételeket népszerűsítő Ehető Erdő projekt nagykövete és előadója, valamint a Gasztroexpressz egyik elindítója. Hitvallása szerint sikereinek valódi kulcsa szerető családja.

 A fizikai felfrissülésen és a stresszmentesítésen túl még mi mindent adhatnak a túrázónak a hegyek, völgyek, patakok a zöld természetben?

Ezzel kapcsolatban egy barátom történetét osztanám meg. Épp egy lelki traumán ment keresztül, aminek hatására azzal hívott fel, nem vinném-e ki az erdőbe, hogy ott le tudja tenni ezt a „csomagot”. Ugyanis a természetes zöld közeg gyógyít: pár száz évvel ezelőtt az emberek sokkal természetközelibb életet éltek, mint ma. Az ember ösztönösen érzi, hogy az erdőben tehermentesül a lelke és az érzelmei felszabadulnak a gondok alól.

Érdemes megnézni, hogy például a tüdőszanatóriumokat fenyőerdők közelében szeretik felépíteni, hiszen a tűlevelek szinte csíramentessé teszik a környezetüket, és oxigénben is sokkal gazdagabb ilyen területeken a levegő.

Az erdőben ráadásul számos olyan növény fordul elő, mely ehető és kifejezetten ízletes is: éppen ezek népszerűsítésében tevékenykedem az Ehető Erdő projekttel.

 Mi adta az ötletet, hogy életre hívják ezt a kezdeményezést, és egyúttal elkészüljön két szakácskönyv, amelyek az erdőből szerzik be az alapanyagokat? Ezekben a receptek nem úgy indulnak, hogy „végy egy tálat”, hanem: „Húzz fel egy bakancsot…”

Az erdészek olyan tudást birtokolnak, amit korábban soha senki nem írt le, így nem is lehetett elérni vagy hozzájutni. Az alapanyagként szolgáló vadzöldségek felhasználását úgy kellett összegyűjtenem, mint ahogy régen Kodály Zoltán tette a népdalokkal. Az erdészek generációról generációra adták át ezt a tudást, ezt a nemzeti kincset, ezért korábban senki nem vetette még papírra.

Maga a csúcsgasztronómia is keresi azokat az új alapanyagokat, amelyek egyediek és fenntarthatók, hiszen a Michelin-csillagos, fine dining éttermek felé folyamatos az elvárás a megújulásra, hogy valami új és lenyűgöző kerüljön a tányérra – ezért mindig új inspirációt, új ételkészítési technikákat keresnek.

A lillafüredi Palotaszálló különösen nagy lehetőséget lát erre. Számukra a Bükk olyan, mintha csak a kertjük lenne: az étlapjuk alapanyagainak jelentős részét onnan szerzik be. A minap pedig láttam, hogy egy visegrádi wellness-szálloda is spárgával és turbolyával tálalta a borjúgerincet egy tematikus vacsoráján!

 Miben különbözik egy erdei növény a háztáji kis­kertekben, veteményesekben találhatóktól?

Az erdők esetében teljesen vegyszermentes talajról van szó. Ki találkozott az erdőben gyomirtóval, vagy ki hallott a feje fölött permetező repülőt? Ezzel szemben hiába kap egy tökmagolaj biominősítést, a mezőgazdasági kultúra az 1950 és ’60-as években olyan vegyszereket használt, amelyek maradványai még ott vannak a földben: a laboratóriumokban ezeket ki tudják mutatni.

Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a környezetvédelem szempontjából is jobb választás, hiszen a magyar erdőkben ezek a vadon termő növények szinte 0 kilométeresen beszerezhetőek, úgymond karbonlábnyommentesek. A zöldségek és gyümölcsök viszont gyakran több ezer kilométeres távolságból kerülnek a boltok polcaira.

Léteznek olyan „gyomnövények”, mint a tyúkhúr, a libatop vagy a disznóparéj, amelyeket korábban irtottak, mostanra viszont kiderült, hogy kiemelkedő tápanyagforrások: vitaminok, ásványi anyagok, gyógyító hatóanyagok találhatók bennük. A csíranövényhez hasonlóan nyersen, friss zöldségként fogyaszthatjuk ezeket télen és nyáron is ételeink mellé, szendvicsbe, wrapbe, salátába, zöldturmixba, vagy hőkezelve, a spenóthoz hasonlóan.

Néhány érdekességet is megemlítenék: az erdőnek is van kávéja! A cikóriához hasonlít: vörös tölgymakkból és csermakkból készül, színe és az illata pedig hozza a frissítő, eredeti kávéillatot! A somból készült ételek pedig cukor nélkül az agyi idegpályák regenerálódására adnak megoldást. A csalánról elsőre az jut eszünkbe, hogy megcsíp, pedig korábban ínségtáplálék volt: a második világháború után a Don-kanyarból hazatérőket ez a növény tartotta életben! A podagrafüvet, azaz püspökfüvet azokról az egyházi vezetőkről nevezték el, akiknél a sok húsevés miatt köszvény alakult ki: ez a növény ugyanis nyersen fogyasztva gyógyulást hozott panaszaikra.

 A tél-tavasz fordulón milyen ehető növényeket találunk az erdőben, amikből komplett fogás kerülhet az asztalra?

Az erdő tulajdonképpen négy évszakos: szinte mindig akad idényzöldség, amiből készíthetünk ételt. Ilyenkor kora tavasszal beköszönt a vadzöldségek „kánaánja”. Gombákat is érdemes keresni a tél végén: júdásfüle, téli fülőke is található, és persze itt van a kucsmagombaszezon. Ezt a gombát akár medvehagymás pesztóval töltve vagy éppen tejszínes tésztaételként is tálalhatjuk.

 Hogyan kezdjen hozzá, aki újonnan kap kedvet a vadnövények tanulmányozásához?

Fokozatosan érdemes ismerkedni az ehető erdei növényekkel. Évszakonként három növényt javaslok kiválasztani, amiket érdemes tanulmányozni, olvasni róluk és felismerni őket a természetben. Fontos a tapasztalatszerzés, mivel a gombákhoz hasonlóan a vadnövényeknek is sokszor megvan a mérgező ellenpárja.

A tavasszal termő zamatos turbolya például erősen hasonlít a foltos bürökre, aminek a főzetével annak idején Szókratészt is kivégezték. Légzésbénulást okoz, ugyanakkor mivel keserű és büdös, azért van némi visszatartó ereje. Lehet ismereteket szerezni gyógynövényekkel kapcsolatos és úgynevezett „ehető túrákon” is.

Ha szabad egy kicsit hazabeszélnem: a Bükkben, Lillafüreden létrehoztuk a Gasztroexpresszt. Vonattal visszük ki az érdeklődőket az erdőbe, és megismertetjük velük a zöld növényeket: megmutatjuk, mi micsoda és mit lehet készíteni belőle. Ez a programunk annyira népszerű, hogy mindig roppant hamar elkelnek rá a jegyek!

 Az Ehető Erdő népszerűsítése vajon milyen változást hozhat a zöldben kirándulók hozzáállásában és milyen tendenciára számítanak a jövőben az erdészek?

A vadzöldségek ismerete közel hozza az embereket az erdőhöz. Segíti, hogy jobban megbecsüljük, ne szemeteljünk vagy éppen ne álljunk rá autóval a ritka növényekre. Jobban fogjuk védeni a természetet, ha megismerjük a hasunkon keresztül! Akár biciklivel is elérhető távolságban találhatók a főváros közelségében is tiszta forrásból származó különböző erdei alapanyagok.

 Miként lehet kedvet csinálni az erdőjáráshoz és milyen helyeket ajánl a turistáknak?

A feltöltődés, kirándulás mellé sportot, élményeket vagy tudásgyarapítást érdemes párosítani. Ezzel lehet még jobban vonzani a családokat, barátokat az erdőbe. Érdekes például a geocaching gyakorlata: ilyenkor egy tárgyat rejtenek el olyan helyen, amit felfedezésre, megismerésre érdemesnek tartanak. Ilyenek a tematikus tanösvények, mint a szívtanösvény, ahol az egészségügyi sétát állítják a középpontba vagy a geológiai, illetve erdészeti témájú tanösvények.

Az erdészek között az a mondás járja, hogy az erdő unokáink öröksége: ennek szellemében óvjuk és védjük, hogy át tudjuk adni a jövő nemzedékének. Nekem is van három pici gyermekem: már kicsi korban visszük őket és együtt gombászunk, úgymond „érzékenyítjük” és tanítjuk őket.Ha ajánlani kell, akkor kiemelném az észak-magyarországi régiót, amely a harmadik leglátogatottabb térség turisztikai szempontból Budapest és a Balaton után. Szerintem hazánk legvadregényesebb tájai közé tartoznak a Mátra, a Bükk, a Zemplén és az Aggteleki Nemzeti Park vidékei. A legnagyobb összefüggő erdőterület pedig a Bükk-hegységben található: már csak ezért is jó szívvel tudom ajánlani!