A mikor Johann Wolfgang von Goethe 1787 tavaszán itáliai körutazása keretében Szicíliába is ellátogatott, meglehetősen lesújtóan summázta benyomásait a földrengések és vulkánok szigetéről: „Voltaképpen egyebet sem láttunk, mint az emberfajta merőben hasztalan fáradozását, hogy valahogyan fönntartsa magát a természet erőszakosságával, az idő kaján furfangjaival és saját ádáz viszálykodásainak dühével szemben.”
Nemcsak az Etna árnyékában nyomorgó szicíliai falvakra volt igaz Goethe állítása, hanem a Szent András-törésvonal és a Csendes-óceán közé épült csillogó és kicsapongó Los Angelesre is rendkívül találóan hat, különösen a január 7-én kitört tűzvész napjaiban. A krízisek mindig drámai módon igazolják azt az örök igazságot, hogy bármilyen eltérő körülmények között élnek is az emberek: a sorsuk végkimenetele lényegében ugyanaz lesz.
A vulkán hamuja elől menekülő szicíliai halászt meglepően kevés különbözteti meg a félelmetes sebességgel terjedő bozóttűz elől értékeit mentő malibui lakostól. Ugyanígy a kaliforniai katasztrófa 24 áldozatának sem volt könnyebb végzete, mint annak a hat embernek, akik Magyarországon 2025 első két hete alatt vesztették életüket lakástüzekben. Míg utóbbiak sajnálatos, kevesek által jegyzett balesetek, az előbbi incidens világraszóló tragédia lett.
2025.01.17. (XXIX/3)
