Ön, aki rengeteget tett ezért az ügyért, hogyan fogalmazná meg azt, hogy mi a célja a holokausztemlékezet ápolásának?
Eltelt 80 év, és nemigen él senki, aki felelős volt a borzalmakért, az esetleges leszármazottjaik pedig nem tehetnek a felmenőik tetteiről. Tehát mindenki bátran merhet beszélni a holokausztról, a zsidóságról, Izraelről, nem kell e három szó kimondása alatt lehalkulnunk! A cél az, hogy hallgassuk meg egymást, és kérdezzünk egymástól! Ha európai gondolkodású emberek vagyunk, akkor mi magunk fogjuk eldönteni, hogy kinek és mit hiszünk el.
Rendelkezésünkre áll sok leírt és meghallgatott történet, filmek, könyvek, dokumentumok, és a még köztünk élő holokauszt-túlélők beszámolói a múltról, ha ezeknek nem hisz valaki, akkor azt ő nem akarja elhinni. És meg lehet próbálni meggyőzni, de nagyon nehéz, pláne, ha tegyük fel, egész gyerekkorában azt hallotta otthon, hogy ez egy mese. Volt ilyenre példa az elmúlt húsz év alatt, és ilyenkor csak annyit mondtam az illetőnek, hogy meghívom az alapítványunk vendégeként a következő évi Élet Menete megemlékezésre Lengyelországba. Jöjjön el, és ha utána is azt mondja, hogy az mese volt, amit ott látott, akkor nyert, nem akarunk vele vitatkozni. Volt, aki eljött, és nekem lett igazam: helyre jöttek benne a dolgok.
2025.03.21. (XXIX/12)
