hetilap

Mostanában sokat beszélnek arról, hogy az Egyesült Államok egyfajta közvetett, mások által vívott háborút visel Oroszország ellen Ukrajnában. Az ön tanulmányából úgy tűnik, hogy Amerika a forradalmakat is valahogy hasonló módon, különböző külső csatornákon és szereplőkön át szervezi. Ki és hogyan fogalmazta meg a proxy forradalmak módszertanát? Hogyan illeszkedik be ez a törekvés az amerikai geopolitikai szándékokba?

– A klasszikus megoldások az ipari korszakban és a hidegháború idején egyszerűek voltak: partraszállás, bombázás, puccs és bábkormány kinevezése. Szovjet oldalról ez utóbbira példa Kádár János hatalomba juttatása, az Egyesült Államok részéről pedig államcsínyek végrehajtása CIA segédlettel, mint például Pinochet esetében. A 21. században a partraszállás az agyban, a tudatban történik meg. A helyettesítők, tehát a proxyk így nem feltétlenül felkelő hadseregek, terrorcsoportok vagy szeparatisták és milíciák, vagyis a klasszikus gerillaháború metódusához tartozó szereplők, hanem nagyrészt emberjogi irodák, különböző nyomásgyakorló szervezetek, NGO-k, aktivisták, újságírók, tényfeltárók, oknyomozók, médiakirendeltségek stb. Ezekkel a szervezetekkel időben hosszabban, de mintha maradandóbb munkát lehetne végezni, ugyanis ezeknek a szervezeteknek a célja rejtett.

Az erőszakmentes ellenállás módszertanát kidolgozó Saul Alinsky főművét, az 1971-ben megjelent Radikálisok szabálykönyvét – mások mellett – az őslázadónak, Lucifernek ajánlotta, akit a „legelső radikálisnak” nevez, annak a lénynek, aki „az ember által ismert legelsőként lázadt fel a hatalmon lévők ellen, és ezt olyan hatékonyan tette, hogy királyságot is szerzett magának”. Miért lehetett vonzó példakép Alinsky számára Lucifer?

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek