Az eltörlés „kultúrája” és az új kommunista forradalom

A nyugati mainstream úgy tűnik, kollektív bűnbánatot tart a múlt és a jelen vétkeiért. Hollywoodi színészek, demokrata politikusok, liberális és balos médiaképviselők többek között bűnbánó videókkal, feketék előtti letérdelésekkel demonstrálják rasszizmus-ellenességüket. A felelősségvállalás álságos mozgalmának képviselői elsősorban politikai fegyverként járnak Canossát, ami azt hivatott elérni, hogy a legprivilégizáltabb helyzetben lévő fehérek a fehér privilégium vádja alól magukat rövid úton felmentsék és a bélyeget konzervatív polgártársaiknak továbbítsák. Számos keményvonalas konzervatív médium szerint ez igen álnok és társadalmilag kockázatos módja a nárcizmus alázatosság álcája mögé bújtatásának. Egyúttal az érintettek így igen gyorsan elintézik maguk részéről a rasszizmus elleni küzdelmet anélkül, hogy különösebb erőfeszítést kelljen tenniük az ügy érdekében. Mindezt akár egy legyintéssel elintézhetnénk, ha többen nem próbálnának komoly politikát gyártani belőle...

Katonai tisztelet és vagyonosztás?

Ennek a sajátos morális relativizmusnak egyik fő képviselője Nancy Pelosi képviselőházi elnök, aki mindent megtesz a neomarxista “újbeszél” politikai szintre emeléséért. A lassan orwelli állapotokat a politikusnő megfejelte azzal, hogy azt a kapitóliumi zászlót, ami George Floyd meggyilkolásának napján lobogott az amerikai törvényhozás dómja fölött, az áldozat testvérének ajándékozta.

Tudni kell, hogy az összehajtott zászlót hagyományosan az amerikai hadsereg elesett katonáinak legközelebbi hozzátartozói kapják. A veteránok ügyeiért felelős kormányzati szerv szót is emelt a demokrata politikus gesztusa ellen, és általános megrökönyödést váltott ki sokakból, mondván, hogy ez a lépés “szégyen minden katona számára”, akik harci érdemekkel érdemelték ki ezt a megtiszteltetést. Mások szerint Pelosi ezzel magát az amerikai zászlót is degradálta azzal, hogy “egy tragikusan elhunyt, de mégiscsak piti bűnözőt” tüntetett ki a képviselőház elnöke.