Tudnál mesélni egy kicsit október 7-ről, mi történt, hogyan éltétek meg a nap eseményeit?
Reggel hatkor légiriadóra ébredtünk. Sajnos már hozzászoktunk a beérkező rakétákat jelző riasztáshoz, pontosan tudjuk, mi a teendő. Nahal Oz kibuc rendkívül közel fekszik a Gázai övezet határához, így nem ritka a rakétaeső. Felvettük a hat hónapos Almát, és átfutottunk a kétéves Roni szobájába, ami egyben a biztonsági szobánk is. Alig tíz másodpercünk volt fedezéket találni. Leültünk, bezártuk az ajtót és az ablakot, és gondoltuk, kivárjuk a rakétázás végét, aztán ahogy ilyenkor szoktuk, ha elcsendesedik a helyzet, elvisszük a lányokat kicsit regenerálódni Omri apjához északra.
Egy órával később azonban még mindig hullottak a rakéták. Kimentem a biztonsági szobából, hogy készítsek egy cumisüvegnyi tápszert Almának, és vigyek egy kis vizet, joghurtot és csokit Roninak. Ahogy ott ültünk, néhány perc múlva elkezdtek záporozni az üzenetek a telefonunkra a WhatsApp-csoportban a többi kibuclakótól: „Itt vannak a terroristák, segítsetek, segítsetek! Egyedül vagyunk, és itt vannak a házban, segítsetek!”
2023.12.01. (XXVII/48)
